a jó ízlés határait betartva mindegy mi okoz örömet (tehát leszámítva azokat hogy ölsz, hazudsz, 8 napon túl gyógyuló ajándékot adsz egy rászorulónak stb.)
az öröm önmagában mindegy meddig tart, mibõl fakad, egyszerûen kell az embernek folyamatosan kisebb-nagyobb adagokban. amit írtam az nem azt jelenti, hogy csinálj egy nagy dolgot az életben, vagy érj el egy nagy célt, hanem mindig legyenek céljaid és mindig akarj további célokat. ha megfigyeled akár magadon is, az igazi örömöt nem maga a cél elérése, a beteljesülés okozza, hanem az amíg odáig eljutsz és látod ugyanezt írtad te is azzal, hogy 'meddig tudsz örülni neki... utána már másra vágysz és attól várod a boldogságot' ez így van, de ez nem baj, sõt!
Amit meg az anyagi világról írtál én úgy értelmeztem, hogy te kicsit értéktelennek tekinted ezt a létet. ez sztem nem helyénvaló gondolkodás. ha jól értem, te abban bízol, vagy abban hiszel, hogy a túlvilági boldogság sokkal több és tartalmasabb létet nyújt ennél a létnél, ezt meg majd csak kihúzod valahogy. ennek a gondolkodásnak nyílván te is látod a hátulütõit, nem is akarom túlmagyarázni.