ha nem baj, bemásolnám ide egy korábbi hozzászólásom, amely még most is kifejezi a véleményemet:
A vallásokban és a tudományban az a közös, hogy mindekettõ az ember "igazság" utáni vágyát hivatott kielégíteni. Viszont a különbség ég és föld! Számomra teljesen mindegy, hogy egy tan hány ezer éves vagy hogy hány millió követõje van. Egyedül az a módszer számít, amit az igazság keresésére használ.
A fõ bajom a vallásokkal az, hogy láthatóan nem az igazság keresése a céljuk, hanem csupán az igények kielégítése. Az igazságot nem keresik, hanem önkényesen határozzák meg (pl Isten léte).
Azonban az ember alapvetõen nem racionális lény. Legtöbbje számára a tökéletesen elég, ha elhitetheti magával, hogy az igazság birtokában van. Ezért is volt, van és lesz annyi követõje a vallásoknak.
Az ember sajnos soha nem láthatja a valóságot közvetlenül, hanem csak az agy nevû "szûrõn" keresztül. Éppen ezért az ember elé táruló kép nem csak a külvilágtól függ, hanem magától az embertõl is.
A tudomány pont azért alakult ki, mert egyesek rájöttek, hogy ha tényleg az IGAZSÁGRA vagyunk kíváncsiak, akkor ezeket a hibaforrásokat valahogy kompenzálni kell, amit úgy tudnuk megtenni, hogy valaminek igazságként való elfogadását bizonyos kritériumokhoz kötjük.