Nem igazán tudom, az ateista szót mire használják, mert elvileg azok az emberek, akik nem hisznek. Miért nem? Dehogynem hisznek. Ahogy észrevettem a legtöbben, akik ateistának vallják magukat, tagadják, hogy hisznek, ezért az én szótáramban ateista=az az ember, aki tagadja, hogy hisz; az az ember, aki hitével nem cáfolja a tudást. Gondolj csak bele egy túdósnak mennyi hitre van szüksége egy olyan dolog föltalálásához, ami még nem bizonyított senki elõtte, de õ hiszi, hogy meg lehet csinálni, és ha sok év elteltével végre sikerül bizonyítania, csak akkor lesz belõle tudás. Akkor ez a dolog csak, mint hit létezik addig, amég nem bizonyított? Ki hitte Orville és Wilbur korában, hogy az ember képes repülni? És akkor az a sok ember tudása, vagy nem hívése hitnek bizonyult? A hitbõl valóság, vagy tudás lehet. Nem gondolom, hogy a hitnek tagadnia kellene a tudást, vagy ellentétesebb lenne a kettõ, mint akár két ember tudása. A cél lehet a tudás, a hit az eszköz. Ha mást nem, a célt biztos elhiszi az ember, mert a cél a jövõben van, és ami a jövõben van, az számára nem lehet bizonyított, tehát tudás annak ellenére, hogy a tudomány épp a várható dolgok megjósolása. Nagyobb keretbe foglalva a tudomány, és a tudás még mindig nem a cél, hanem eszköz amit akkor tudsz használni, ha megismered. És itt bejönnek a képbe az érdekek, hogy ki mire hogyan használja. De a hitet is tudod így használni.
És hogy használja föl a hitét, mi a célja annak, aki a tudományt próbálja tagadni áltudománnyal kóklerekre hivatkozva? Valaminek a tagadását, ha lehet egyáltalán cél, hamis célnak gondolom, mert értelme nem sok, ha segítõ szándék nincs mögötte.