A nyugat a miatt a dolog miatt nem lesz képes a Kínai fejlõdést tudatosan befojásolni, amiért eddig se volt képes.
A 4 évenkénti választás miatt az ugynevezett demokráciák nem képesek hosszú távú stratégiát felépíteni, érvényesíteni.
(Pl Az amerikai ûrhajózás is emiatt van ott ahol van. Rengeteg pénzt ölnek egy-egy nagy dírrel dúrral meghirdetett projektbe aztán hagyják a fenébe.)
Az amerikaiak is csak valami nagy katonai kihívás miatt hajlandók megmozdulni.
Ha Japán a 80-as években a gazdasági fellendülés mellett fegyverkezni is kezd akkor az amik biztos kitörték volna a nyakukat.
Az hogy a kínaiak katonailag mekkora kihívást jelentenek az jó kérdés. Ezzel el fognak még évekig vittatkozni, aztán akkor már úgy is késõ lesz.
Szerintem a demokráciákra jellemzõ kaotikusság hatása beszivárog a Kínai politikába is, ami megnehezíti az eddig általában évtizedekig egységes politikai irányvonal kifürkészését (persze ettõl az még valószínüleg ott lesz).
A nyugatnak viszont mindíg szüksége van egy ilyen jó kis állandó fenyegetésre, ami évtizedekre feladatot ad a politikának és ezzel csökkenti az arra jellemzõ szélsõséges kilengéseket.
Az a gáz hogy a nyugati politkusok mindíg csak valami negatív kihívásra hajlandók rámozdulni, bár ez meg az emberek választási szokásaiból következik. Az igéreteket kevésbé hisszük el mint a fenyegetéseket, ezért aztán mindíg valaki ellen szavazunk és nem mellette.
Informatika és tudomány
