Én elakadtam itt az eleje fele mikor egy kopasz fószer valami burokba ossza az észt meg a skulót. Én meg csak ott tökölök lent a ládák mögött a halálomra várva. A lámpákat is kilõttem már hátha azzal van valami de a tag csak nem hagyja abba a gettó életérzést és lõ mint akinek nincs más dolga.