A PSA elektromos autói éppen a költség, a gyártás és javítás miatt alapból úgy készültek, hogy megegyezett a karosszéria, a belsõ, egyszóval a hajtásláncon kívûl minden a benzines változattal, és a hajtáslánc elemeihez is probléma nélkül hozzányúlhatott egy autovillamossági szerelõ. A töltés sem okozhatott gondot, hiszen hagyományos elektromos hálózati 220V-os csatlakozója volt. A töltési ideje tényleg nem volt túl barátságos (több óra), de egy átlag autóhasználónak így is bõven kielégítette az igényeit, hiszen csak úgyis 20-40km-et autózott egy nap, és este pedig otthon szépen feltölthette a jármûvet, igaz az akkukat a használat intenzitásától függõen 2-4 év után cserélni kell (dehát ennyi idõ után egy benzines autó hajtásláncában is ki kell cserélni ezt-azt). Nekem ez a program azért volt szimpatikus, mert gyakorlatiasan álltak a témához, nem megváltani akarták a világot. Mégis kudarc lett.
Az energiacella sem új találmány, ez is igaz, ott a probléma az üzemanyag. A hidrogén egyfelõl drágán elõállítható (jelenleg ugye fõleg szénhidrogénekbõl állítják elõ, mert így olcsóbb, mint elektrolizissel), drágán tárolható (különösen cseppfolyós állapotban) és ráadásul roppant tûz és robbanásveszélyes. Jelenleg ha jól rémlik, fõleg a metánban bíznak, meg hasonló anyagokban, és ebbõl nyerik ki a hidrogént már a jármûben, valami katalizátor segítségével. Ehhez kellett ennyi idõ (persze az is tény, hogy ilyen irányú kisérletekre viszonylag kevés figyelmet szenteltek).