Egy híres amerikai bíró, Jerome Frank egyszer azt mondta: "A tények nem sétálnak be maguktól a bíróságra" :-)))
(minden tényt (bizonyítékot) mindenki a sáját világképe szûrõjén keresztül értelmez.)
Arra meg hogy kinek van igaza:
A rabbihoz elmegy a zsidó hitközösség egy tagja, és panaszkodik, hogy szomszédja a kertben avart éget, és ez zavarja õt, és mit mond a Tóra? A rabbi hosszasan gondolkozik, és végül azt mondja: "alaposan átgondoltam a kérdést, és igazad van. Hívd ide a szomszédodat." Jön a szomszéd: "miért nem csinálhatok a kertemben azt amit akarok? Mmit mond erre a tóra?" A rabbi gondolkozik: "fiam, azt kell mondjam igazad van, a saját kertedben a magad ura vagy". Felhördül a rabbi segédje: "de rabbi, nem lehet mindkettõjüknek igazuk!" a rabbi eltöpreng: "tudod fiam.... igazad van"
szóval nehéz elkülöníteni a "tényeket" azaz a valóság részeit az "eszméktõl".
Ha nem hiszed, nézd meg, milyen általános, absztrakt fogalmakban gondolkozol, a tudatodtól független valóság minden egyes történése viszont abszolút speciális és megismételhetetlen. A tudomány egyik sarokköve az úgynevezett "lényegtelen körülmények" kizárása. (pl a hõteljesítményt mérõ személy szereti-e a fagylaltot) azonban ezzel kizárjuk a megismerés teljességét.