Az elõzõ flames beszólásom után végre vettem a fáradtságot és elolvastam a tanulmányt a megadott linken.
Szal annyira azért nem hülyeség.
A cikkben levõ esernyõs hasonlat félrevezetõ, sokkal inkább egy olyan lineáris motor szerû gyorsítóról van szó, ahol maga a plazmasugár a pálya, a gyorsított ûrhajó pedig olyan alakú (gyûrû, hmmm stargate;) hogy ezt a sugarat fókuszálja miközben rajta utazik.
A tanulmányban viszonylag konkrétan felvázolják az egész rendszert, szerintük olyan 5-10 indítás/gyorsítás után már egálba kerülhetne ez a rendszer a hagyományos kémiai rakétákkal (persze azt nem számítják bele hgy hány hagyományos rakétás útra lesz szükség a töb száz tonnás szerkezet kiépítéséhez!;)))
(Mars utazásnál meg egy ugyan ilyen kell a másik oldalon is.)
A plazma sugárnak is hatalmas, jó pár MW energiájúnak kell lennie, ráadásul több órán keresztül. Szal vagy egy atomreaktor az ûrbe, vagy egy rahedli akkumulátor.
És akkor most visszavonom az elõzõ hozzászólásomat, tényleg nem feltétlenül kell hatalmasnak lennie az ûrhajónak, de azért valószínûleg nem ez lesz a világ legbiztonságosabb ûrjármûve sem.