A mai napon bekerült az 'elkészült' kategóriába a TENGERPARTI PÁRA címû számom, melybe nem kis mennyiségben került az
a nyáári sóslevegõ-érzet,
amit a párás tengerparton érzel
egy kurvafílinges estén, valami finom itallal a kézben,
egy gyönyörû nõt (csajoknak pasit) nézve,
s elkapva és csókolva,
teljesen ellazulva, míg messze kongások szólnak.
[Amit én elképzeltem, miközben játszogattam a gitáron:
kora esti órák, a nap éppen lemenõben van és narancssárgára festi az eget. Az égen néhány felhõfoszlány, nagyonszép formában, a szél is fujdogál néha. A levegõ páratartalma pont olyan magas, hogy hûsítõnek mondhassuk.
Ugye a homokban állva ez nagyonfasza, fõleg, hogy hátul meg ott vannak a barátok, és mindenki, akinek az arcát bírni lehet ;)]