Az, hogy mi az RP szubjektív. Mindenki aki magát szerepjátékosnak definiálja az ugyanakkor mind másképpen írná le azt, hogy mi is az az RP. Mindenki másképpen szerepjátszik és sokszor egy-egy szerepjátékost sokkal jobban kiakaszt az, hogy az a másik hogyan szerepjátszik mint ha valaki egyáltalán nem tud szerepjátszani. Tapasztalat hogy így van.
Szerintem ha valaki szerepjátékra adja a fejét fõleg ha online teszi akkor nagyon nagy fokú empátiára van szükséges. Sajnos a tolerancia egyre inkább hiányzik az emberekbõl és aki nem tudja mi az RP csak azt látja hogy ezek érhetetlen dolgokon civakodnak folyamatosan az már nem is kíváncsi rá.
Az én szerepjátékom befelé forduló. Vagyis magamnak szerepjátszok. Nyilván tudat alatt zavar ha látok egy gagarin-t, superman-t vagy madafaker-t. De nem jobban mint hogy valaki már megint az unalmas "megölök minden szembejövõt" karakter-t játssza.
Én kitaláltam a karakterem elõtörténetét nagy vonalakban és a jellemét, személyiségét. Utóbbiak nem állnak túl messze a valói énemtõl, mert tudom hogy szerepjátékosnak még gyengébb vagyok mint pvp-ben. Szóval megkönnyítem saját dolgom azzal hogy nem próbálok egy teljesen ellentétes személyiséget megformálni. Az én szerepjátékom lényege, hogy következetesen ragaszkodom a szerepemhez mindent ebbõl az aspektusból nézek, egy percre sem lépek ki a szerepembõl. A karaktereim ott élnek léteznek hyboriában, néha még log off után is kell idõ amíg vissza állok hétköznapiba. Ugyanakkor nem próbálom a szerepjátékot másokra erõltetni. Ha valakinek igénye van rá az kifog derülni konkrét kérdés nélkül is.