ha mint mondtak te sem egy emberarcú, teremtõ istenben hiszel hanem egy univerzális rendezõ energiában, elmében, elvben (ha jól értettelek), akkor az valóban nagyon modern elképzelés viszont sztem még mindig a hit utolsó fellegvára az õsi gyökereken.ha isen létezik de nem avatkozik bele a világ dolgaiba, akkor mi szükségünk van rá?tesz õ jót vagy rosszat nekünk? nélküle is pont úgy élthetünk mint vele!tehát ha isten nem avatkozik bele a földi dolgokba és az életünkbe, akkor nincs is szükségünk rá, léte elhanyagolható, el lehet felejteni.viszont ha beavatkozik a földi dolgokba, akkor annak jelei kellene hogy legyenek, mondjuk egy újabb szodoma és gomorra még engem is meggyõzne ahol a meteoritokon kívül azért elvárnám hogy egy mennydörgõ hang is leszóljon nekünk hogy "na most aztán megkaptátok, bûnösök" csak a biztonság kedvéért nehogy a tudomány esetleg természeti katasztrófaként könyvelje el a dolgot :) szóval ha isten nem avatkozik bele az életünbe, isten nem egy emberformájú fõangyal aki ítélkezik majdan a lelkünk felett hogy menny vagy pokol,ha isten ott van mindenütt de még sincs tulajdonképpen sehol, ha isten ott van mindenben de mégsem okoz változást a dolgok természetes folyása felett, hiszen úgy teremtette hogy az magától mûködjön és az embernek azért adott tudást és bölcsességet hogy azt jóra és rosszra egyaránt használja(bár ez inkább csak így alakult a biblia szerint, de ha isten isten, akkor valószínûleg meg tudta volna akadályozni hogy adám és éva egyenek a tudás fájáról, nemde?)inkább tehát csak kíváncsi volt hogy mi is történne ha az ember tudást kapna, vagyis ha isten van, létezik, de tulajdonképpen számunkra mégsincs, mert nincs hatása, akkor tulajdonképpen így is úgyis nemlétezõnek,hallottnak tekinthetõ.namármost én nem hiszek semmilyen istenben, vagy rendezõ elvben vagy bármiben ami az anyag felett állna, hiszen az anyag energia(potenciál, lehetõség)és az energia maga az anyag megvalósult formában, és ez már tudomány, bizonyított tény.vagyis soxor a tudomány sokkal megdöbbentõbb TÉNYEKET szolgál mint amit vallások együttesen kitalálni voltak képesek, hiszen az emberi elme egyre fejlõdik, bõvül a tudás és korábban az ismeretek hiánya korlátozta az emberi képzelõerõt is.
végezetül,sztem nem létezik semmiféle isten, semmilyen formában, az csak az emberi képzelet szüleménye, egy olyan jó mese ami elég régóta él különbözõ formában és változékonyan, képlékenyen a különbözõ korok igényeinek megfelelõen, hiszen milyen jó érzés is az ha hiszünk a mesékben , mert ha hiszünk akkor a képzeletünkben valóra is válhatnak, és ha a képzeletünkben valóra válnak, akkor az sarkallja az embert arra hogy azt meg is valósítsa, és ha sarkallja az embert akkor van rá esély hogy meg is valósul, mert ha nem lenne belsõ késztetés, akkor soha nem is jöhetne létre. ez mindenben igaz, a nagy gondolkodók megálmodtak dolgokat amin sokan csak nevettek, aztán mikor a technikai fejlettség eljutott arra szintre hogy az megvalósíthatóvá vált, akkor meg is valósultak, lehet már nem is élt aki megálmodta.mára azért felgyorsultak a dolgok, de a lényeg ugyanaz,megálmodni, küzdeni érte,megvalósítani.vagyis mi emberek vagyunk a sajátk álmaink,elkézeléseink kitalálója és megvalósítója is egyben, illetve ez emberiség saját magának hiúsít meg dolgokat is.vagyis mi vagyunk akkor az istenek? ez bibliailag magyarázható lenne rögtön azzal hogy isten teremtett minket és az isteni tudás részesei vagyunk, de hát azért ez nem lehet mert ugye mi ebmerek vagyunk, hús vér törékeny kis testtel.vagyis végõ soron, létezik egy egyáltalán bármilyen féle forma isten, vagy nevezzük bárhogy a magasabb rendõ élõlényt, irányító, vezérlõ elvet OBJEKTÍVEN,vagy csak a mi képzeletünk szülötte hogy nagy dolgokra legyünk képesek általa? ha ez utóbbi akkor szükségünk van e még mindig rá ennek a felismerésnek a tudatában is? na ez itt a kérdés?