Természetesen megvizsgálták, vajon az auradiagnoszták, akik az emberi test különféle kisugárzásait vélik látni, valóban objektív, létezõ dolgot látnak-e.
Ezek a vizsgálatok nem tudták megerõsíteni a fenti állítást. Az egyik esetben például egy sötét szobában elhelyeztek egy vagy két embert. Az au-radiagnoszta feladata az volt, állapítsa meg, hány aurát lát. A kapott eredmények lényegében megegyeztek a véletlen találgatásból várható eredményekkel. (Robert W. Loftin: Auras: Searching for the light. Sheptical Inquirer, 14(4), 1990. 403-409.o.) James Randy, az ismert bûvész, egy másik tesztet hajtott végre tévékamerák elõtt. A sikeres szereplõknek százezer dollár jutalmat ajánlott. Az auralátónak ki kellett választania 10 személyt, akiknek az auráját jól látja. Magukat a személyeket nem láthatta, azok egy paraván mögött álltak, csak az aurájuk volt látható a paraván felett. Ezután a 10 személy kiment... és csak egy részük jött vissza. Az auralátónak az volt a feladata, hogy eldöntse, melyik paraván mögött állnak, melyik mögött nem. Tízbõl négy találatot ért el, ami kevesebb, mint a találgatásból várható öt találat. A szerzõ megemlíti saját tapasztalatát is. Médiumnak jelentkezett egy kísérletnél, hosszú idõn keresztül visszatartotta lélegzetét, de válla mozgásával imitálta a légzést. Az auralátó lelkesen ecsetelte, hogyan változik láthatóan az aura a kilégzés és belégzés hatására...