A robbanás sebességét tekintve a legnagyobb, egyben a hozzánk legközelebbi hipernóva 2002. január 29-i "eldurranása" (fölfedezése) azonnal jeletékeny tudományos visszhangot keltett. Az eddigi megfigyelések krónikája a következõ. Az elsõ spektrumok nagyon lapos, kiszélesedett abszorbciós "gödröket" mutattak, az 1997ef-nél kékebb hipernóvára utalva. A hipernóva az M74 peremén látszik, a spektrum alapján alig szenved galaktikus abszorbciót, intersztelláris anyaggal nem hat kölcsön. Jellemzõ, hogy saját galaxisunk ötször több fényt nyel el az M74 irányából, mint az M74 a hipernóva fényébõl. Megfigyelésekor a robbanás fényét gyakorlatilag "nyers valóságában" látjuk, s ez minden szempontból elõnyös. A spektrumban az M74 vöröseltolódásával eltolódott intersztelláris vonalakat lehet azonosítani (Na, Ca), tehát az objektum mindenképpen legalább az M74 távolságában van. Nagyobb vöröseltolódású vonal nem figyelhetõ meg, tehát bizonyosan nem az M74 hátteréhez tartozik, hanem az M74-ben levõ objektumnak kell tekintenünk. Február 3-án a CaII infravörös triplet alapján 45 ezer km/s leáramlási sebességet mértek, ami minden eddigi hipernóvát túlszárnyal. A robbanás rádiófluxusa (8.5 Ghz-en) 1 nagyságrenddel kisebb az 1998bw-nél, fényességi hõmérséklete 3x10^10 K (!) volt. A progenitort máig nem találták, az elsõ "azonosítások" (21.5 magnitúdós csillag) után a pontosabb asztrometriák kimutatták, hogy ezek az azonosítások tévesek voltak. Egyelõre úgy látszik, nem találtak a robbanás helyén 22.5 magnitúdónál fényesebb csillagot. Február 1-jén a rádiófluxus alapján relativisztikus effektusok és az inverz Compton-szórás miatt 0,2 mas méretû tartományból erõs röntgen-fluxust jósoltak. Február 6-án sikerült ezt a sugárzást azonostani, az XMM-Newton 3,5 szórással a háttér fölött röntgenfluxust detektált. Február 22-én, Motohara és mtsai spektrumán a HeI P Cyg profilja még mindig 16 ezer km/s-os leáramlásra utalt. Ugyanezen a napon Kawabata és mtsai a Subaru 8,3 méteres távcsövével végeztek spektrofotometriát, és bonyolult, aszimmetrikus szerkezetû robbanást találtak. Február 28-án továbbra is 16500-23000 km/s-os leáramlásokról tudósítanak (Danziger és mtsai.). Bár a jelenséget a legkülönbözõbb hullámhoszakon megfigyelték, máig nem sikerült GRB formájában azonosítani. Miután minden GRB-adatbázist már többször átvizsgáltak, nem valószínû, hogy a késõbbi azonosításban még reménykedni lehet. További megoldatlan kérdés a progenitor hiánya, mert ha szuperóriás robbanására vezetjük vissza e hipernóvát, úgy -21.5 magniúdós fényességû progenitort kellene találnunk. A robbanás legnagyobb fényessége is kb. egy magnitúdóval maradt el a legoptimistább várakozásoktól. Azonban a megfigyelt, hipernóvának is nagy nagy sebesség, s az, hogy legalább egy hónapon keresztül alig csillapodott a kiröpülés sebessége, az elõzõekkel egybevetve arra utal, hogy az SN 2002ap egyáltalán nem közönséges hipernóva. Könnyen úgy járhatunk vele, mint - más okokból - az SN 1987A-val: lehetséges, hogy a leglényegesebb asztrofizikai eredmények egy évtized elmúltával derülnek ki.