A qm-i határozatlanság és az összetett rendszerek káosza között elég sok hasonlóság van.
Mind1ik nagyon bonyolult struktúra. Ha pontosan akarjuk mérni ill kiszámítani a paramétereket, akkor feltétlenül szimulálnunk kell a rendszert. Ha a szimuláció quantum (ill a világegyetem mértékeinek legkisebb egységében -ami talán még a quantumnál is kisebb-) szinten történik az inercia rendszerre nézve, azután nincs semmiféle határozatlanság, nincs elõre nem látható dolog. Ha a szimuláció ideje gyorsabban telik, mint a "megfigyelt" azaz lemásolt rendszer "imaginárius"(a'la Hawking) ideje, akkor miénk az egzakt jövõbelátás képessége.
Tehát én a szimulákrumban(a'la Jean Baudrillard) látom a világegyetem teljes megismerését, ami a szuperhúroktól, a szubatomi részecskéken át a szupergalaxisokig pontosan mindent szimulál. Persze ez csak utópia, 1enlõre, de a számítási teljesítmény a jelenlegi szílicium alapú digitális számítógéppekkel is másfél évente duplázódik.. 100éve pedig a sugárhajtás is utópiának tûnt. S azért hál' isten néhány tudós dolgozik a problémán. (Vagyis nem vok annyira hülye. :)
A káoszelmélet fuzzy-számításai és valószinûségtörvényei csak durva közelítések, egy adott esemény tájolására. Ezen törvényeket szerintem igenis használják a miniatûr határozatlanságok kapcsán, de nem értek hozzá (én még nem használtam :).
Mindenesetre szerintem ez lehet a megoldás, persze nem ma. De más megoldás nincs. A szimulákrum lehet a tudomány összes kérdésére a válasz. Máskülönben újabb kérdések generálódnak, hasonlóképp a Heisenberg-határozatlansághoz (metafóra akar lenni).
Mind1, késõ van. Ha a teljes szimuláció nem lehetséges, akkor a világ magyarázata sem lehetséges.