Két alapvetõen téves szemléletmódot érzek ebben a hozzászólásodban. Ez a tévesség nem biztos hogy valóban téves, csak éppen a QM és a káoszelmélet mai állapotához képest az. Valószínûleg lehet ilyen szimulátort csinálni csak a dolog sokkal bonyolultabb.
Az elsõ szemléletmódi tévedés a QM et érinti. Az általad felvázolt szimulákrum akkor mûködhetne, ha a jelenlegi QM által leírt világon finomíthatnánk, olyan paramétereket vezethetnénk be, melyek az általunk érzékelthez képest sokkal finomabb felbontásúvá tennék ezt a világot, a modellt aztán egy szupergyors számítógépen futtatva a rendszer meg tudja jósolni a jövõt.
A dologgal két probléma van:
1 jelenlegi tudásunk szerint nincsenek rejtett paraméterek, és értelmetlenség is ebbe a QM rendszerbe ilyeneket bevinni, mert nem növelik a joslás hatékonyságát.
2 már csak azért sem mert a QM ideje nem egyirányú. A határozatlansági tényezõ által meghatározott tér és idõ, nem egyszerûen homályos, hanem valóban idõben visszafelé tartó is lehet, ráadásul a tér is szétfolyni látszik, hiszen a kapott eredmény lehet hogy mikrométer de lehet hogy több fényévnyi távolság lesz.
Lehet hogy a Heisenberg állandó csak egy határt jelez, ami mögött egy érthetõ struktúra van, csak éppen jelen pillanatban e mögé a határ mögé nem láthatunk be.
A másik enyhébb félreértés a káoszelmélettel kapcsolatban van: a káoszelmélet elnevezés ugyan is félrevezetõ, sokkal jobb a nagykomplexitású dinamikus rendszerek elmélete, csak az meg ugye marha hosszú.
A helyzet az hogy ez a káoszelmélet által leírt végtelen összetetség egyáltalán nem határozatlan, sõt! A káoszelmélet viszonylag egyszerû matematikai formulái végtelen pontossággal képesek megadni bárminek az állapotát!
A gond az, amit nem szoktak kellõ alapossággal elmagyarázni, hogy a bonyolult rendszereket leíró modellek rendkívûl érzékenyek a kezdeti paraméterekre, a valós értékektõl való legkisebb eltérésre is! Ehhez társul, hogy nem vagyunk képesek végtelen ontossággal meghatározni a kezdeti paramétereket, a végsõ határt pl pont a QM valódi statisztikus fluktuációja jelentheti.
A két dolog annyira lerontja a káoszelmélet mint szupermodell hatékonyságát, hogy ezáltal a mai ismereteinkkel leírt téridõban létezik egy határ (ráadásul kiszámítható határ), amin túl a jósolt események soha sem fognak egyezni a valósággal, pont a modellbe a kezdetekkor már bevitt gyakorlati hiba miatt!!
10 évvel ezelött az idõjárást mint kaotikus rendszert kb 3 napra voltunk képesek pontosan elõre jelezni. Manapság amikor a számítógépek teljesítménye és a bevitt adatok pontossága több nagyságrenddel nagyobb ugyan úgy 3 napra vagyunk képesek az idõjárás elõre jelzésére!
Ezt a határt valószínûleg soha nem fogjuk tudni, pusztán a számítógépek teljesítményének és a mérés pontosságának emelésével. Viszont mint írtam a határ kiszámítható, és sajnos olyan gátat jelent mint pl a fénysebesség. Ezen a határon túl minden reálisan kicsi eltérés végtelen naggyá növekszik. Az idõjárás tekíntetében pedig kb 10 napot jelent, közel végtelen számítási képesség és szinte végtelen pontosság esetén is.
Én inkább a dolog hasznosságát abban látom, ha sikerülne a káoszelméletet és a qm törvényszerûségeit figyelembe vevõ és kihasználó gépet csinálni, akkor az pl lehet hogy sokkal tartósabb lenne (káoszelmélet) mint a maiak, másrészt kihasználhatná a vákuumfluktuációkat, olyan önmûködõvé válhatna, mint a mag körül keringõ elektron!
A világ többi részének mûködését, a jövõjét sajnos továbbra sem ismernénk kellõ pontossággal, de legalább lenne egy ilyen szerkezetünk amit egy csomó dologra tudnánk felhasználni.