Sima 1080p Bluray mind SDR, szóval ott a HDR nem értelmezhető. Mind a forrásnak mind a megjelenítőnek HDR-nek kell lennie.
HDR gyorstalpaló:
- 10-12bites színmélység 8bit helyett: pápá árnyalatok közti sávososdás, heló igazi részletek árnyékokban.
- Tágabb színtér: jelenleg az SDR REC709 színteret használja ami még a crt időkből maradt rajtunk, az emberi szem által látható színek kb felét fedi le. Vannak olyan színek ami ebbe a színtérbe gizikailag nem férnek bele (pl fű zöldje vagy coca cola piros). HDR Rec2020-at használ ami nagyságrendekkel nagyobb (bár a mai tévék csak DCI-P3-at fedik le belőle, de már az is látványos előrelépés).
- PQ EOTF használata: ezt kicsit nehéz elmagyarázni, a lényeg hogy míg az SDR relatív értékeket használ egy-egy képpont fényerejének tárolására (pl az adott képpont 15% fényes legyen, hogy ez gyakorlatban mennyi azt az adott tévé fényerő-beállítása hatarozza meg), addig a HDR abszolút értékeket tárol (adott képpont 65nit-en vilagítson). Míg az SDR a relatív értékeit kb 120nit-es csúcsfényhez állítják be, addig a HDR egészen 1000/4000 nit-ig "nyújtózhat". Nem az egész kép lesz szupervilágos (sőt a HDR tipikusan sötétebb mint ua a film SDr-ben), de képes megjeleníten olyan, extrém világos részleteket mint a napfény csillanása vízfelületen/fémen, felhők részletei, lámpafény stb. Ezeket a részleteket az SDR mind betöri egy homogén fehérbe.
Ha egymas mellé tennéd a lentieket a plazma borzasztó sötétnek, az LCD borzasztó kifakultnak tűnne, Oled és HDR oled között is hasonló a különbség: minden valószerűbb, élettel telibb HDR-ben, mintha lehúztak volna egy fátylat a képernyőről.
Mégegyszer mondom ez csak HDR anyag esetén igaz, sima Bluray-ek pontosan ugyanúgy néznek ki HDR oleden mind SDR oleden.