Sokszor néztem játék készítõk munkáit, és rájöttem hogy sok különbség van: a között ha képet renderelsz, és mindent megcsinálsz rajta, vagy ha egy virtuális térben szeretnéd majd viszontlátni ahol a tér egy részét tölti ki egy egy felismerhetõ tárgy. Mert ott az a fontos hogy amennyire lehet felismerhetõ maradjon , viszont geometriailag a lehetõ legkevesebb vertextbõl álljon vagy akinek jobban tetszik poligonban számolja , de a lényegen nem változtat. Én részemrõl jobban kedvelem az egyszerûbbet. Se a kártyám nem bírja se pedig a tudományom nem engedi hogy olyat alkossak, de én elégedett vagyok bõven még így is. Rájöttem hogy a gép akkor eszik ha sok a poligaon és magas felbontású textúrát használok. EZ a kettõ amitõl tartózkodni kell egyszerre. Illetve finomabb lehetõség az mikor vagy csak a textúra magas és a poligon szám alacsony vagy fordítva a poligon alacsony és a textúra felbontás magas. Illetve az optimálisnál alacsonyabb megoldás az mikor a lehetõ legkisebb a poligon száma a tárgynak és a használt textúra mérete is alacsony. Az ideális az mikor van elegendõ idõnk hogy mindkettõ lehetõségbõl ki kísérletezzük , hogy amire fogjuk használni arra mekkora textúra felbontás az ami elegendõ(és nem lövünk túl a célon felesleges memóriát megtakarítva) és a poligon számból is az épp elegendõ számot hosszuk ki mikor még felismerhetõ az alakzat a képzelõ erõnknek meg az elõbb említett textúra ad segítséget. Én ezt gondolom. Üdv.