Két napja láttam elõször egy oldalt, amelyen egy képsorozatban mutatjék be, hogy mi történt egy fiatal lánnyal. (a link alul)
Utánaolvastam és azóta szinte állandóan ez jár a fejemben. Sok szörnyûséget, horrort láttam/olvastam már, de ehhez foghatót még egyet sem. Az a tipikus "beleérzõ" alkat sem vagyok, de ez a történet valamiért nagyon megfogott.
Ezért úgy gondoltam, hogy ezt az esetet mindenkinek érdemes megismernie. Ha másért nem, hát okulásképpen, hogy egyetlen ballépésünk miféle károkat képes okozni másoknak.
Egy akkor 20 éves venezuelai lány, Jacqueline Saburido, 1999-ben azért ment az egyesült államokba, hogy angolul tanuljon.
Három héttel az érkezése után 1999 szeptember 19-én hajnalban egy születésnapi buli után indult haza 4 barátjával, az egyikük Oldsmobiljában.
Reggie Stephey egy 18 éves gimnazista ugyan azon az estén szintén hazafelé tartott autójával, miután a haverokkal alaposan felöntött garatra. Azonban út közben elaludt, áttért az út másik oldalára és frontálisan ütközött Jacquelinék jármûvével.
Szerintem itt jobb egy idézet a töténetbõl:
(nem szószerinti fordítás, valószínûleg sok hibával)
"Egy mérfölddel távolabb John McIntosh mentõorvos elköszönt a tûzoltóktól és a mentõhelikopter legénységétõl, majd útnak indította a mentõt Asutin felé.
A Kollégája hátul ült és egy nõn segített, aki autójával egy villanyoszlopnak csapódott.
Reggel 4:22 volt. Ez lett volna az álmos mentõsok utolsó köre éjszaka.
McIntosh a 34 éves, volt katonai orvos körülbelül egy mérföldet ment az RM 2222-es úton, elmenve a 3M kutatóközpont mellett, az út egy sötét cédrusfákkal szegélyezett szakaszán.
Amikor bevett egy enyhe kanyart, rátaposott a fékekre. Elõtte egy sárgás-narancsos fény törte meg az éjszaka sötétjét.
Két összetört autót látott az úton.
Ahogy lelassított, egy integetõ teenagert vett észre, aki a mentõ útjában állt mobiltelefonnal a kezében.
Reggie Spheney nagyranyílt szemekkel nézett és éppen a 911-et hívta.
Reggie Yukonjának eleje összetört, de a jármû csak kissebb sérüléseket szenvedett.
Köszönhetõen a légzsáknak Reggie megúszta a biztonsági öv vörös nyomával a mellkasán.
"Vészhelyzetben vagyok!"- mondta Reggie a 911 operátornak, de azt nem tudta megmondani, hogy melyik úton is van.
Odasétált a másik autóhoz, ahol kisebb lángokat látott és hörgést hallott az elsõ ülsérõl. Natalia (a vezetõ) Oldsmobiljának az eleje megcsavarodott és felgyûrõdõtt, mint egy harmónika.
Az anyósülésen Jacqui próbálta kiszabadítani magát. Beszorult a mûszerfal és az ülés közé.
A motortérbõl felcsapó lángok az arca felé kezdtek közeledni.
Mellette a halott Natalia volt, aki a kormánynak csapódott. Hátul, a vezetõülés mögött Laura feküdt labdaként összetekeredve, szintén halottan.
A másik két hátsó utas a venezuelai Johanna és Johan ült kábultan és sérülten.
McIntosh megállította a mentõt és letekerte az ablakot:
"Van valaki a jármûben?" kérdezte.
"Senki a Yukonban. A kisautó lángol"- válaszolta Reggie.
"Várj az út szélén" mondta neki McIntosh.
McIntosh bejelentette az esetet és bekapcsolta a vészvillogókat.
...
"Azt hiszem emberek vannak bent" - kiáltotta McIntosh a partnerének, közben lerántva a falról a tûzoltó készüléket.
Kollégája a 29 éves Bryan Fitzpatrick a mentõ hátuljából nézte a lángokat. McIntosh odament a Yukonhoz és meggyõzõdött róla, hogy az valóban üres, azátán odarohant az Oldsmobile-hoz.
A motortérbõl feltörõ lángok a mûszerfal felé haladtak. A tûzoltókészülék csövét ráirányította a tûzre és egy határozott fújással lecsillapította a lángokat. A fehér köd mélyén egy kis láng derengett.
McIntosh gyorsan átnézte az autót. Johanna és Johan csendesen nézték a mentõst, aki kinyitotta a jobbhátsó ajtót és kihúzta õket.
McIntosh rápillantott a motorra - a lángok újra felcsaptak centikre a mûszerfaltól. "Sietnem kell" - gondolta.
A mentõ hátuljában kollégája a rádiót használva próbálta elérni az elõzõ balesetnél jelen lévõ tûzoltókat, remélve, hogy még a közelben vannak. Siekrült elérni õket. Felettük a Star FLight mentõhelikopter még mindig körözött.
A személyzet látta a tüzet és rádión kapcoslatba léptek Fitzpatrick-kal.
"Szükség lenne rátok, keressetek egy leszálásra alkalmas helyet". -mondta a férfi a mentõbõl. Fitzpatrick felkapta a tûzálló mellényét és futott. Látta McIntosht, amint Johant cipeli át az úton. Látta, hogy az autóban még emberek vannak.
Elszaladt az orvosi felszereléséért.
"Nincs sok idõ" - gondolta.
McIntosh biztonságba helyezete Johan-t, majd a partnerével Johanna-t.
"Még vannak bent emberek" - kiáltotta rohanva McIntosh.
A lángok egyre magasabbra csaptak, átnyaldosva a mûszerfalon.
Mindenütt a helikopter által felkavart füst volt, megvilágítva azt erõs fényszóróival.
Ezután Laurát szabadították ki.
Jacqui felsóhajtott.
A lángok behatoltak az utastérbe. Jacqui egynesen a közeledõ lángokra bámult és sírva, ordítva próbálta magát kiszabadítani.
McIntosh meghúzta az ajtókilincset, de az ajtó meg sem mozdult. Megfogta az oltókészüléket, célzott és fújt.
Semmi.
Az elõbb már kimerítette azt.
Jacqui ordított a betört ablakon keresztül, de McIntosh nem tudta kivenni a szavait.
"-John vagyok, mentõ. Ki foglak húzni innen. Nem foglak itthagyni!"
McIntosh megpróbálta kinyitni az ajtót, de az még mindig nem mozdult. Megpróbálta elhúzni az ülést a lángok elõl, de az beragadt.
A lángok Jacqui arcát súrolták.
McIntosh rávetette magát a fém ablakkeretre, meghajlítva azt pár centire, hogy az újja beférjen. De az ajtó csak nem mozdult.
Jacqui közben az arcát forgatta a lángok elõl. McIntosh ránézett a fülére és a sötét hajára. Úgy érezte, mint ha valahol bezárva nézné egy szökõár közeledtét.
A lángok Jacqui feját nyaldosták, belekapva a hajába. A tûz betört az utastérbe.
"John gyerünk! Segítened kell!"
A lángok átcsaptak az ablakon, leperzsleve a karján a szõrzetet és égésnyomokat hagyva a ruháján. Visszavonult és csak nézett...
Jacquinek nem sikerült. Elborították a lángok. Az orra és fülei lángoltak. Égõ hajfoszlányok estek le. Elkezdett üvölteni...
A mentõk més sohasem hallottak ehhez hasonlót. Annyiféle hang volt egyszerre - szenvedés és bánat, terror és reménytelenség.
"-Totális gyötrelem" -gondolta Fitzpatrick. Aztán õ is elkezdett ordítani: "Istenem, ég!!
Jacqui üvöltése végtelen hosszúnak tûnt.
Közben egy autómentó állt meg.
"Azonnal szükségem van a tûzoltó-készülékre!" - kiáltotta.
Megragadta a magas hengert és visszafelé futva kihúzta a biztosító tût. Célzott, meghúzta a kart, de semmi. Ránézett a kijelzõre: üres.
A tûzoltóautó feltûnt a domb mogött. Fitzpatrick eléfutott és õrülten integetni kezdett.
Egy tûzoltó hallotta Jacqui sikítását a lángok közül. Leugrott és megfogott egy tömlõt, egy másik pedig elkezdte pumpálni a vizet.
McIntosh megfogott egy feszítõvasat az autóról és eltörte a lángoló ajtó zárját.
Jacqui jajgatása elhallgatott.
"Hála Istennek halott!" - mondta Fitzpatrick.
Az egyik tûzoltõ elkezdte az autót vízzel elárasztani. A lángok másodperceken belül elaludtak. Pár, világosan parázsló folt még derengett Jacqui testén. A tûzoltó õt is elárasztotta vízzel. A teste gõzölgött.
Fekete, mocskos víz csapott McIntosh arcába, aki még mindig az autó mellett állt.
"Az élõkrõl kell gondoskodnom" - mondta, és visszament a partneréhez.
"Fitz, halott." mondta.
Fitzpatrick meg akart róla bizonyosodni, ezért visszaindult az Olds-hoz.
Az út másik oldalán Johann és Johanna felnézett McIntoshra. A férfi rátette a kezét Laura élettelen tesétre. "DOS" (a helyszínen meghalt) - kiáltotta McInotosh a kollégájának.
Fitzpatrick bepillantott az autóba. Minden négyzetcentiméter égettnek tûnt. Az ülések olvadt csomók voltak. Jacqui csuklója után nyúlt, aztán megdermedt.
Az út másik oldaláról McIntosh hallotta a kiáltását: "Istenem még midnig él!"
Jacqui mozgatta a fejét és nyöszörgött. A hajának feltekeredett maradékai lógtak a kompnyájáról. A feje teteje megperzslve, arca felismerhetetlen. Az egyik szeme úgy tûnt, hogy tágra égett, a másik pedig össze. A ruhája megolvadt, a bõre pedig kérges és felrepedt volt.
Úgyn ézett ki, mint egy fekete árnyalak.
A tûzoltóautók, és a rendõrség szirénázva érkezett meg. A tûzoltók behajoltak az elsõ ülésre, visszahúzva Jacqui-t a mûszerfalról. Az egyik park ranger [ez nemtudom mi lehet], Al Reyes rávilágított Jacqui-re.
"Kedvesem, nagyon csúnyán megsérültél, de megtesszük amit tudunk" - mondta Reyes. Nem éli túl - gondolta magában.
A tûzoltók hidraulikus vágóval felvágták az ajtót. A férfi gézt terített Jacqui égéseire és megpróbálta felemelni. Azonban az üléshez ragadt. Megfogta a karját, ahol a bõre lazán lötyögött, azonban lehúzta azt.
Jacqui sírt. Úgy tûnt, hogy öntudatlanságba zuhan és be és onnan ki. A férfi égési lepedõbe burkolta Jacquit, rárakta egy hordágyra és el vitte a várakozó helikopterhez."
Na, azt hiszem egyelõre ennyi is elég. A teljes történet letölthetõ PDF-ben. (a lassú ráébredés a szörnyû következményekre, a tárgyalás nyilatkozatai, stb) http://www.helpjacqui.com/pdf/jacqui.pdf
Ezután Jacqui a csodával határos módon nem halt meg. Több hónapig feküdt kórházban. Mára kb ötven mûtéten esett át (én még továbbiakat fognak rajta végezni). Az arca teljesen összeroncsolódott. Elvesztette a füleit, az orrát és a szemhájjait. Az újjait amputálni kellett. A tenyerét szétvágva csináltak neki újj-szerû valamiket. Az édesapjával él Miami-ban, aki otthagyta a jól menõ venezuelai gyárát, hogy a lányáról gondoskohasson.
Jacqui többször szerepelt nyilvánosan (az amerikában népszerû Oprah Winfrey talkshowjában is), az ittas vezetés ellen felszólalva. Még egy elrettentésnek szánt TV-reklámot is készítettek vele.
Reggie Stephey-t a bíróság 2001-ben 7 évi börtönbüntetésre és 20000 dollárra büntette.
Kívülállóként fel sem lehet fogni, hogy milyen érzés lehet ilyen kinézettel, megnyomorodva élni, tudva, hogy nagyon könnyen másképp is alakulhatott volna.
Az a bûntudat sem lehet semmi, ami a srác életét kíséri majd végig.
Eddig egyszer vezettem úgy, hogy volt bennem némi alkohol, de ezek után soha!
linkek:
a magyar oldal a képekkel (DURVA! Nem éppen étvágygerjesztõ képek!):