Mézga Aladár pontosan tizenkét évvel ezelõtt született. Ebbõl az adatból gyakorlottabb fejszámolók kapásból, fölényes biztonsággal megmondják, hogy Aladár tizenkét éves. Mekkorát tévednek! Aladár barátunk életkora kettõ és negyvenöt év között ingadozik.
Kétévesnek mutatkozik például vendégfogadások, rokoni látogatások alkalmával. Megesik, hogy ilyenkor hüvelykujját szopogatva, hosszú percekig lükén bámul a semmibe. Az uzsonnaasztalnál gyakran papírgalacsinokat potyogtat a kakaójába, míg kiárad, és elönti a csipketerítõt. Múlt vasárnap tust öntött Lujza néni teájába, mert az sötéten szereti.
Mikor azonban gondosan bezárkózva egy új találmányán, például a mesterséges, tranzisztoros halkopoltyún dolgozik, arcán egy legalább negyvenéves tudományos kutató elmélyült figyelme tükrözik.
Már ebbõl is kitûnik, hogy Mézga Aladár figyelemre méltó ifjú. Az iskolában tanító nénije már az elsõ napokban felfigyelt rá. Feltûnõ volt például, hogy barátunk egyes órákon egyszerûen elhagyta a tantermet; kiment a folyosóra legyet fogni.
Különösnek találta a tanerõ eleinte azt is,- hogy tanítványa a hozzá intézett kérdéseket nemhogy válaszra, de figyelemre se méltatja. A többi elsõs például már játszi könnyedséggel adott héthez hatot, mikor Aladár az õrjöngésig dühítette fel tanítóját azzal, hogy a "kettõ meg kettõ az mennyi?" kérdésre csak mogorva, megvetõ hallgatással felelt. A felbõszült pedagógus a korszerû nevelési elvekrõl megfeledkezve; ekkor fel akarta képelni a lomha agyú tudatlant. Aladár azonban végre odavetette neki: kettõ meg kettõ az négyzetgyök 9 a negyediken, mínusz két helyértékben az a számjegy, melynek önmagával való szorzata kilencvennyolc per kettõ. A tanító néni pofonra lendülõ karja erre félúton tétován megállt, majd visszahanyatlott. Nem tudta ugyan kapásból megítélni a válasz helyességét, de ösztönösen megérezte, hogy a végeredmény valóban négy lehet.
- Na látod, tudsz te, ha akarsz - mondta zavarában, de némileg megenyhülten.
A viszony azonban feszült maradt közöttük. A tanító néni nem merte többé Aladárt feleltetni. Két évig némán bosszankodott, hogy ez a különös nebuló tüntetõen nem figyel magyarázataira, csak firkálgat valamit a padra görnyedve. Mikor egyszer már nem bírta tovább, ráripakodott:
- Mézga, azonnal hozd ki, amit firkáltál!
Aladár méla undorral tette le a katedrára uzsonnacsomagjának átzsírosodott papírját, melyen egy binominális tétel segítségével megoldott egyenlet díszlett. A tanerõ feladta.
Hosszan mesélhetnénk még hasonló történeteket barátunk kora ifjúságának idejébõl. Ezek a régi események azonban eltörpülnek az újabb, jelentõsebb fejlemények mellett.
Az igazi zûr akkor kezdõdött, amikor nemrégiben Mézga apukát behívták az Ökörcsíny utcai általános iskolába egy kis megbeszélésre, mert Mézga Aladár 7. oszt. tan. osztályfõnöke, akit tanítványai röviden Taxinak becéztek, sürgõsen társalogni óhajtott tanítványa édesapukájával.
Felmerülhet közbevetõleg a jogos kérdés : mért neveznek a srácok egy szigorban megõszült, de tulajdonképpen "jófej" tanerõt Taxinak?
A felelet meglepõen egyszerû. Az osztályfõnök urat Takács Szilárdnak hívják. Kezdetben hol Taki, hol Sziszi néven emlegették a srácok. Jó ideig bizonyos belvillongásokat is okozott ez a névkettõsség az osztályban. Voltak konok Taki- és makacs Sziszi-pártiak. Egyszer azonban a Lecsó (Patkolics Dezsõ 7. oszt: tan.), aki különös felindultság esetén dadogni szokott, heveny izgalmában összehebegte a két nevet:
- Vigyázz! Jön a Tak . . . tak . . . Szi! . . . E pillanattól az osztályban teljes lett a nézetazonosság. Takács Szilárdból az egész iskolára kiterjedõ érvénnyel Taxi lett. Az már, ugye, természetes, hogy óráit ezentúl csak taxióraként emlegették?
Amikor Mézga apuka kézhez kapta az ellenõrzõ könyvben Taxi szívélyes meghívását, sûrû pislogásba kezdett, ami nála mindig a várható felbõszülés elõjele.
- Mi baj van már veled megint, te iskola réme! Aladár minden mentegetõzés és szépítés nélkül közölte a rideg tényállást:
- Felrobbantottam egy medicinlabdát a tornaszertárban.
- Felrobbantottad? Hogyan?
Aladár erre a lebecsülést rejtõ kérdésre mogorva képet vágott.
- Nekem igazán nem nagy feladat egy medicinlabdát felrobbantani!
- De miért tetted ezt, kérdem én, miért?
- Mert nem találtunk jobb tengeri aknát. Mézga apuka most már világosan látta a dolgot.
- Szóval megint valami marhaságot játszottatok tanulóköri foglalkozás címén! Tengeri csatát szárazon.! De ezt nem úszod meg szárazon! Megfizeted a medicinlabda árát a zsebpénzedbõl!
- Ha tizenegy hónapra visszamenõleg ideadod, amennyit ígértél, még marad is belõle.
Ezzel Aladár, teljes biztonsággal érezvén, hogy a párviadalban döntõ fölénybe került, gyõzelmesen el is vonult szobájába.A fenti jelenetnek három hallgatója volt. A háromból hárman egymástól merõben eltérõ érzelmekkel figyelték ezt a párbeszédet. Paula asszony (Mézga Gézáné szül. Rezevits Paula) közben egy érmelegítõt kötött télire. Úgy tûnt, hogy a kötés meglehetõsen lekötötte a figyelmét.
Szemét ugyan a megkötött pamutszemekrõl idõnként fiára vagy férjére vetette, de nem kötött beléjük. Hallgatását leginkább az indokolta, hogy lelke mélyén férjének adott igazat. Paula asszony viszont évek óta óvakodott attól, hogy férjének bármikor bármiben is igazat adjon.
A másik néma tanú Aladár nõvére volt. Kriszta ülve feküdt, illetve fekve ült a heverõn, és közben mélán tupírozta Maffia nevû kandúrját apja fésûjével.