Velem még tavaly nyár elején történt meg, hogy a Ráday utcában ültünk kinnt a nõvéremmel egy kertrészen, hozza a pincérnõ a Jókai bablevest (azthiszem), megbotlott, rámöntötte, de csak az ingem ujjára, szegény egybõl kérte ott a bocsánatot, mondom semmi baj, mert pont jó kedvem volt. És egy kcisit elbezsélgettem a pincérrel, míg a nõvérem telefonált, erre megkérdezi a pincér, hogy van-e kedvem munka után vele elemnni valahova. Kb szóhoz sem jutottam két percig, ránéztem nõvéremre, Õ a pincérre, a pincér meg félreértette, hogy Õ a feleségem... :)) Aztán utána fizetésnél mondtam, hogy van kedvem elmenni, és össze is jöttünk, de nemvolt sajnos hosszu kapcsolat. De filmbeillõ jelenet volt! :))