Huh, én meg már megijedtem, hogy kapok megint egy lebaltázást, hogy valakinek már megint a lelkivilágába gázolok
-Szabadság, kreativitás:
Lehet, hogy azzal kellett volna kezdeni, hogy tisztázom én hogy értem ezeket a fogalmakat.
Szerintem a szabadság azt jelenti, hogy olyan környezetben élsz, ami az ember biológiailag meghatározott pszichikai felépítésének a legjobban megfelel. Ma már nagyjából tisztában vagyunk ezekkel a dolgokkal.
Tudjuk pl, hogy az ember közösségi lény, tudjuk, hogy milyen paraméterekkel rendelkezõ közösségben érzi jól magát.
Általában az általad is felsorolt 2 ponthoz hasonlóan szokták a szabadságot megfogalmazni.
De ha figyelembe vesszük, hogy az embernek nem csak kötelessége, hanem belsõ szükséglete is, hogy másokat figyelembe vegyen egy számára megfelelõ közösségben, akkor lehet hogy szükségtelen ezt mint korlátot kiemelni.
Ilyen szempontból, nem feltétlenül igaz az sem, hogy az utóbbi több ezer évben folyamatos fejlõdés volt, Római-birodalomtól, az USA-ig, mint ahogy te is említetted. Egyszerûen megfogalmazva egy olyan társadalom, ahol az emberek mint a güzük pörögnek, de szarul érzik magukat, az nem szabad.
Másrészt a kreativitás szintén egy szükséglet, és ha ezt egy hierarchikus rendszerben kell ezt kifejeznünk, akkor az politika, vagy gazdasági termelõ formában nyilvánul meg.
Pedig kreativitás, az is hogy csak úgy magadban csinálsz valamit, vagy csetelsz vagy akármi. Az ember egyszerûen nem tudja azt megcsinálni, hogy csak ül a sarokban, hacsak nem szokik rá a tömegkommunikációs kábszerekre.
Egyenlõség:
Szal én hiszek a szabadságban, a testvériségben, a felebarátiti szeretetben, de az egyenlõségben nem!
Szerintem az emberek olyan társadalomban érzik magukat szabadnak, sõt egyenlõnek ahol a különbözéségüket sem mások, sem õk nem akarják eltakarni, megváltoztatni.
A tömegtársadalmak lényege, az hogy az embereket egyformává kell tenni ahhoz hogy a gyárakban kinyomatott tömegszart fogyasztani tudják.
A számítástechnika fejlõdésével viszont már nincs arra szükség, hogy a fogyasztó uniformizált legyen, mert már lehetõség van arra, hogy a sok eltérõ igényt is kielégítsék.
Ez szerintem egyfajta elõre lépés lehet, ha majd végre az okosokban is tudatosul.
Szelekció, ökológia, evolúció:
Ez a szelekció jó kérdés az embernél. Megkülönböztetném a biológiai szintet, ahol szükséges olyan módszereket foganatosítani, ami biztosítja a minnél jobb genetikai állomány megtartását. Sajnos nem élünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel sem. Mert már nem csak a sima sterilizálás áll rendelkezésünkre, hanem lehetõségünk van az utód genetikai állományának vizsgálatára és a súlyos genetikai betegségek kijavítására is.
Ettöl el kell különíteni a magasabb, társadalmi szintet, meg kell akadályozni, hogy csak azok juthassanak megfelelõ orvosi ellátáshoz, akik meg is tudják fizetni, mert akkor az emberekkel elõbb utóbb kipusztulnak a társadalomból azok fontos dolgok, amik az adott korban valamiért az alacsonyabb szintûekhez kötõdik.
Ezen a magasabb társadalmi szinten viszont a társadalmunk már a biológiainál is sokkal rosszabb állapotban van. Kívánatos lenne, ha a társadalom rendszerét viszonylag sok változatos szervezetekbe rendezõdõ kisebb csoportok alkotnák, ha a családok minnél önállóbak és szuverénebbek lennének.
Ehhez képest a társadalom atomizált, és egyre inkább eltünnek a kicsi és középszintû vállakozások, szervezetek, és csak a multik és csatlósaik maradnak meg.
Egy példa_: az atomizált ember kiszolgáltatottságára, miközben a multik (munkaadók) a szabadkereskedelem elvei alapján, mint szellemek a házfalon járnak ki be az államok határain, eközben még az eu-n belül sincs egy nagy nemzetközi érdekvédelmi szervezet (szakszervezet). Így a multik pillanatokon belül kijátszák az államokat egymás ellen, és közben még az alacsonyabb munkabéreket is még lejjebb szorítják!