A szabadság inkább az, ha ismerem ezeket a tényezõket, és tudom õket kezelni, nem pedig a bábjuk vagyok
Mindig, egy csomó tényezõ bábja vagy, adót fizetsz, tiszteled a szüleidet, a fõnöködnek engedelmeskedsz, nem mész át a piroson, nem versz engem orrba, mert ellentmondok neked és erõsebb vagy. Ezek a döntési szabadsgod korlátai, ha belegondolsz.
Ha nem.... Akkor szívesen (automatikusan) teszed, és szabadnak érzed magad.
A szabadság számomra mindenképpen csak relatív viszonykategória. Aki azt hiszi hogy van abszolút szabadság annak a #176-on kívül figyelmébe ajánlanám, hogy a történelem folyamán a szabadság fogalma és mértéke folyamatosan változott. (ne higgyétek, hogy csak bõvült.)
Példák:
- 500 éve él mindössze Európában a vallás szabad megválasztása mint szabadságjog gondolata
- Magyarországon 200 éve a nem nemesek munka - lakóhelyváltoztatásának korlátozása természetes volt
- A nõk szabad választójoga svájcban 50 éve él
- 20 éve magyarországon büntették a munkanélküliséget, és a homoszexualitást.
.... sorolhatnám
A példák arra akarnak rávilágítani, hogy az adott társadalomban élõ emberek aszerint érzik magukat szabadnak avagy "természettõl fakadó" szabadságjogaikban korlátozottnak, hogy mit látnak a környezetükben, a hasonló emberek lehetõségeiben megvalósulónak.
Tehát még egyszer: szerintem az abszolút, társadalmi rendszertõl, kortól, helytõl, személytõl független szabadság fogalma egy olyan gondolati csapda, aminek felismerése felett nagyon könnyû átsiklani, és kitûnõ táptalaja a demagógiának.
Ha viszont a szabadság relatív....
(Hoppá, eszembe jutott még egy jó példa:
egy amerikai milliomoscsemete a te munkádat rabszolgamunkának érezné az õ végtelen szabadidejéhez / lehetõségeihez képest. Mindazonáltal szabad vagy, nemde? Továbbá mindketten képesek vagytok felismerni a titeket korlátozó tényezõket, nem igaz? Talán már érted, miért fest hamis képet a #178 elsõ bekezdése)
...akkor könnyû belátni, milyen végtelen szabadságot nyújt az emberi butaság, vakság: a minket minden irányból körülvevõ (törvényi, erkölcsi, szokásbeli, vallási, meggyõzõdésbeli) korlátok fel nem ismerése.