Nincs olyan szezon, hogy az olasz labdarúgó-bajnokság ne produkáljon valami különlegeset, egy-egy szupersztárt vagy látványos bukást. Az idei "különlegesség-keretét" már most kimerítette a Serie A: a klubtörténete elsõ élvonalbeli idényét futó Chievo nem érte be azzal, hogy rácsodálkozzon az óriásokra, fel is nõtt hozzájuk, s a szemtelen újoncot tíz forduló után képtelenség levakarni a tabella élérõl. Luigi Del Neri sárkányölõ hõseirõl pedig nem lehet beszélni a csoda, a varázslat, a tündérmese kifejezések ismételgetése nélkül.
Edzõcentrum: Centro Sportivo "Veronello", Via Veronello, 37010 Calmasino di Bardolino (VR)
Vezetõedzõ: Luigi Del Neri
Elnök: Luca Campedelli
Klubtörténet: alapítva 1929-ben, újraalapítva 1948-ban, területi ligák 1975-ig, Serie D 1986-ig, Serie C2 1989-ig, Serie C1 1994-ig, Serie B 2001-ig, Serie A 2001/2002
Chievo. Amikor a másodosztály harmadik helyezettjeként az együttes 2001. június 3-án feljutott a Serie A-ba, sokan még a futballõrült Olaszországban is térképet ragadtak, hogy kifürkésszék, hol is van Chievo. Hiába keresték. Hacsak nem az ország 12. legnagyobb városa, a 264 ezres Verona térképét vették elõ. Mert a Miskolc nagyságrendû, Veneto tartománybeli város egyik, 2600 lakosú kerületét hívják Chievónak. Amelynek futballcsapatát egyszerû, mûszak utáni testmozgásra vágyó gyári munkásemberek alapították 1929-ben. Mégcsak saját futballpályájuk sem volt, elsõ hivatalosan bejegyzett mérkõzésüket kereken hetven éve, 1931. november 8-án vívták a grundfocisták és nyerték meg 1-0-ra a Domegliari együttese ellen. 1933-ban megnyerték Veneto területi bajnokságát, ám 1936 végére olyan sanyarúra fordult a társaság anyagi helyzete, hogy a klub visszalépett a bajnokságtól és hét év után megszûnt.
1948. november 8-án keltették újból életre a klubot, s 1957. november 3-án önálló pályáját is bejegyezték: Don Silvio Venturi tiszteletes fogadta be a csapatot a Carlantonio Bottagisio nevét viselõ parókia területére. A gárda fel is jutott a Serie C2-be (legközelebb erre 1986-ig kellett várnia!), s a nevét Ons Chievóról az új szponzor után Cardi Chievóra változtatta. Ám 1960-ban kihullott a Serie D-be, majd annak is a második kategóriájába. Az 1965-ös dátum azért érdekes, mert akkor választották elõször elnöknek a "Könyvelõt", Luigi Campedellit, akit testvére, Giuseppe is többször váltott a poszton. Az elnökök és szakvezetõk gyakorlatilag úgy jöttek-mentek a klub élén, hogy melyikük ígért többet, de a csapat a hatodosztályban ragadt.
A fordulatot 1983 jelentette, a városi nagycsapattól, a Hellas Veronától - amelyet a német Peter Briegel és a dán Preben Elkjaer-Larsen akkoriban járatott csúcsra, a sztárgárda 1984/85-ben megnyerte az olasz bajnokságot - Saverio Garonzi szakértelmet és szervezettséget (meg Delgado és Petus személyében két argentint) hozott, Luigi Campedelli pedig pénzt a Paluani cégtõl. A klub mellett évtizedekig kitartó edzõ, Carlo De Angelis irányításával 1986. június 13-án a Paulani Chievo osztályozót játszhatott a negyedosztályba jutásért, igaz, azt elvesztette, de a Bossano diszkvalifikálása nyomán mégiscsak a Serie C2-be lépett.
Majd 29 év imája is meghallgatásra talált: a Bottagisio parókia pályájáról a klub igazi stadionba, a Hellas Verona templomába, a "Bentegodiba" költözött, s olasz értelemben amatõrbõl profi klubbá vált. (A közösen használt Marcantonio Bentegodi aréna, miután az 1990-es itáliai vb-re felújították, inkább katedrális, mint templom.) Három év múlva, 1989-ben már a Serie C1-nél járt a társaság, amelynek lendületét az sem törte meg, hogy Luigi Campedelli elnök 1992. szeptember 15-én infarktusban elhunyt. Fia, a mindössze 25 éves Luca, Olaszország legfiatalabb direktoraként vitte tovább a munkát, nem mindennapi gesztusként a család kezelésében levõ Paluani gyár nevét "törölte" a klubéból, s azt hivatalosan AC Chievo Veronára módosította. A Paluani egyébként az ország legkeresettebb vasárnapi kuglófját gyártja, aminek nálunk karácsonykor van divatja. A kuglófba mazsola, porcukor is jutott: 1994. március 6-án a kicsi ChievoVerona az óriás Bolognát is legyõzte, s a szezon utolsó meccsén kicsikart gyõzelemmel felmasírozott a másodosztályba.
A Serie B sohasem látott izgalmú összecsapásai mellett a Coppa Italia is elkápráztatta a kerületieket: miután büntetõpárbajban kiverték a Lucchesét, összesorsolták a Juventusszal, és az elsõ találkozón csoda történt. A 0-0 után Torinóban is csak 3-1-re kaptak ki. Verona történetének elsõ városi derbijére 1994. december 12-én került sor - a Chievo akkor játszott elõször 30 ezer nézõ elõtt (1-1). 1996-ban az Olasz Kupa második fordulójában a Lazio büntetõpárbajban lépett tovább rajtuk. Érthetõ, hogy értékeikre már lecsaptak a nagyok: 1997-ben azt az Alberto Malesanit vitte el a Fiorentina, aki veronai születésû trénerként 1987-tõl a klub fiataljaival foglalkozott, 1991-tõl Carlo De Angelis segítõjeként, 1993-tól önállóan dolgozott a felnõtteknél. (Késõbb a Parmával Olasz-kupát és UEFA-kupát nyert, ma a Hellas Verona edzõje.) A klub felfedezettjei közül Stefano Fiore a legnagyobb név, akit Cesare Maldini a Chievóból válogatott be 21 év alatti keretébe, amely 1996-ban Eb-t nyert. (Az Eb-ezüstérmes squadra azzurra csillaga most a Lazio motorja.)
A Serie B középcsapatából mégis Luigi Del Neri érkeztével, a 2000/2001-es idényben vált élegyüttes a Chievo, amely a bajnok Torino és a pontszámban a kerületiekkel egyenlõ Piacenza mögött, harmadik helyezettként (a negyedik Veneziával együtt) történelmi tettként feljutott az élvonalba. Matematikailag visszavonhatatlanná 2001. június 3-án vált a tény, a Salernitana 2-0-ás legyõzésével. A Bentegodi örömünnepét a forgatócsoportok, japán turistabuszok rohama követte. Az amatõrligából 15 év alatt felemelkedett együttes világhírû sztárklubok között találta magát, Dávidként a Góliátok földjén. A lelkesedésre jellemzõ, hogy a 2600 lakosú kerület csapatának immár 4500 bérletese van - Olaszország legsikeresebb márkanevének, a Juventusnak 34500. Míg a Chievo története során elõször, ajándéktárgyak és mezek értékesítésébõl 2,7 millió dolláros bevételt mutatott fel, addig a Juvénél ez 40 millióra rúg. Amíg a veronai sárga-kékek egykor a Juventusban is megfordult csapatkapitánya és legtöbbre taksált játékosa, Eugenio Corini 380 ezer dollárt keres idén, Alessandro Del Piero és Gianluigi Buffon fizetése 5,4 millió.
S ha már Buffonnál tartunk, a világ legdrágább kapusát 55 millió dollárért vették nyáron a torinóiak a Parmától - a Chievo 1,35 millióért szerezte az AS Romától az õsz legmagasabb átlagosztályzatát produkáló Cristiano Lupatellit. Az újonc mégis legyõzte a Fiorentinát, a Bolognát, a Piacenzát, az Udinesét, a Parmát és a Torinót, döntetlent játszott a Bresciával és a Veneziával, egyetlen vereségét bírói ármány áldozataként a Juventus otthonában szenvedte el (2-3). Tíz forduló (egy kör halasztása okán kilenc meccs) után a Chievo szerezte a legtöbb gólt a Serie A-ban (18), s már begyûjtötte a felét annak a 40 pontnak, amit Del Neri a kiesés elkerüléséhez szükségesnek jelölt meg. A 4-4-2-es felállást, kõkemény zónavédekezést erõltetõ (a Chievo kapta a legtöbb sárga lapot is, meccsenkénti átlagban több mint ötöt), rengeteget futó alakulat játéka olyan futballistákra épül, akik a Serie A élcsapatainál edzõdtek, de könnyûnek találtattak.
Fotó: EPA
Manfredinit Trapattoni figyeli, a bajnok AS Roma már "elõ is jegyezte"
A védelmet vezetõ Lupatelli kapus a Romában, Foglio és Lorenzi az Atalantában, a rendkívül erõs középpályás sor gladiátorai, Zanchetta a Regginában, Corini a Juventusban, a brazil Eriberto a Bolognában, Perrotta a Juve mellett a Bariban fordult meg, a gólzsák Marazzina a Regginától jött vissza, Corradi a Cagliaritól. Manfredinit - aki elefántcsontparti születésû, de 4 évesen örökbe fogadta egy salernói család - már Trapattoni szövetségi kapitány is figyeli.
Hogy mi a titok? "Elhallgattatjuk azokat, akik szirupos mázzal leöntött mesérõl beszélnek. Nincs varázslat, a Chievo eredményeinek alapja a kemény munka, a hétköznapi valóság. A nagy klubokkal szemben elõnyt jelent az esélytelenek nyugalma. De azt nem mondanám, hogy nincs mit veszítenünk, hiszen elveszthetjük helyünket a Serie A-ban... De az biztos, hogy nem szenvedünk kisebbrendûségi érzéstõl" - jelentette ki Del Neri. Az udinei Aquileiában 1950. augusztus 23-án született tréner eddig csak provincionális csapatoknál dolgozott, s ötször élte át a feljutás élményét.
A 34 éves Luca Campedelli elnök is a földön jár: "Egyáltalán nem gondolunk bajnoki címre. Sokadszorra is leszögezem: a célunk a bennmaradás. Vagy gondolják, hogy megérdemelném a scudettót az embertelen agónia és izgalom miatt, amit minden vasárnap átélek?" Akárhogy is, Itália Chievo-bûvöletben él, s nem bánná, ha az olasz futball Hamupipõke-klubjának története vidámabb véget érne, mint Shakespeare leghíresebb veronai meséje.
Informatika és tudomány
