Az elsõ félidõben szenzációsan játszottunk. Nem is tudom, láttam-e már ilyen jól játszó Chievot. (Talán Del Neri idején láthattam volna, ha akkoriban tudtam volna interneten meccset nézni.)
A Laziosok nyilván arra számítottak, hogy beállunk bekkelni, meg kontrázni, ehelyett három csatárral szinte lerohantuk õket. Kár hogy minden helyzetünk elakadt valahogy a kapusban.
A második félidõben már nagyon szaggatott a közvetítés. Amennyire láttam, a második játékrész is nagyjából kiegyenlített volt. A végére kezdtek nyomni a rómaiak, és tartottam attól, hogy a végén büntetnek az elsõ félidõben kihagyott helyzeteinkért. Ekkor Di Carlo a három csatáros rendszerrõl áttért az öt védõsre (Thereau helyett Morero) és biztosította az legalább az egy pontot.
Nagyon jó meccs volt, én nagyon élveztem!
Ma rájöttem Bradley szerepére. Amolyan "elõsöprögetõt" játszik a védõsor elõtt. Fontos a védekezésben a fejjátéka és ma elég jó megelõzõ szerelései voltak.