A kemény edzések szerintem ebben a Ryuban midnenhol meg vannak követelve, az pedig, hogy a szellemiséget adott mester mennyire veszi komolyan, azt dojo válogatja, de mint mindenhol másutt, nagy szerepe van itt is.
Voltam olyan karate edzésen, ahol olyakat mondtak seiza-ban, hogy "óvom az idõseket, a tiszta utat járom", stb, nekem az már sok volt.
Ha a szellemiség alatt ide érted a tiszteletet és a fegyelmet, akkor azt megkapod szerintem.
AZ emberbe bele nevelik ezt a sok hajlongást :D
Már ha belépek egy ajtón, sokszor hajolnék, vagy ha kérdeznek valamit, amire a válasz az lenne, hogy rendben, azt mondom néha, h "Osu!" :D
Mese nincs, a meditáció ami a mozdlatokból adódik, a sok fehér színû Gí, a hajlongások és a sok Osu-ozás, valamit a kemény edzések felvillantják az ember életének azon pillanatait, amit egyszer elbaszott és muszáj szerintem ezeket rendeznie valahogy, mert mentális gátat szab a késõbbi fejlõdésének.
Ez személyes tapasztalatom a jelen 25 évemmel,lehet más azt mondja rá, hogy túlzás és hülyeség, Õ dolga. Ez szerintem legalább annyira lelki és szellemi tevékenység, mint külsõ szemmel nézve fizikai.
Ha nem vagy ott rendesen lélekben, technikában, fejben és erõben, akkor nehezebben megy. Ettõl harcmûvészet és nem küzdõsport.
De mondom,ezt csak lehet én élem így meg. Másnak lehet,h a szebb öv-szín kell, meg a magasabb fokozat, vagy az,h bemutatókon mutogassa magát, ez engem annyira nem érdekel...., szeretem csinálni, mert tudom, hogy ha úgy érzem itt elõrébb jutottam, akkor az életben is könmyebb lesz talán ez-az. Ez egy hátország ami teljesen szubjektív és csak magadért élsz benne. :)