#49: Az atommeghajtás többféle módon megvalósítható, ez összességében annyit jelent, hogy a fedélzeti energiaforrás magreakción alapul. A reakció energiájával azután több dolgot lehet tenni, átalakítható elektromos árammá, és evvel ionhajtómûvet, vagy plazmahajtómûvet lehet üzemeltetni, vagy a maghasadás energiáját közvetlenül is át lehet adni a hajtómûbõl kiáramló munkaközegnek. Ez utóbbi esetben nukleáris rakétahajtómûrõl van szó, amibõl tudtommal kétféle elrendezésû létezik, a zárt és a nyitott rendszerû. Elsõ esetben a hasadóanyag zárt rendszerben kerül elhelyezésre, és a hajtómû munkaközege valamilyen nem radioaktív anyag. Második esetben a hasadóanyag egyben a munkaközeg is. A nukleáris rakétahajtómûvek témakörében a Haditechnika 2002/4 számában jelent meg cikk, a www.haditechnika.hu oldalon az archívumban részben elérhetõ.
#48: Arra gondoltam, azt kérdezed meg elõször, hogy mihez képest mekkora lehet az ûrhajó sebessége..? Nem értem, hogy a hajtómû miért nem képes nagyobb sebességgel mozogni, mint a meghajtó közeg. Tudtommal arról van szó, hogy a hajtómû, amíg mûködik, létrehoz valamekkora tolóerõt, és ez az erõ gyorsítja a hajtómûvet. A gyorsulás pedig addig tart, amíg a hajtómû mûködik. (A relativisztikus tartományt most ne vizsgáljuk.) Eleve, ha egy hajtómûvet a Naptól két fényévre beteszek a csillagközi térbe, akkor ugye ott lesz három sebességünk, a gáz-hajtómû, a Nap-hajtómû, valamint a Nap-gáz rendszerre értelmezhetõ sebesség. Nem látom, hogyan korlátozhatná az elsõ rendszeben mérhetõ sebesség a második rendszer belit. A pálya minden pontjában kitûzhetünk egy t=0 v=0 rendszert.. Vagy túl álmos vagyok én már ehhez ma..?