Az egyik német kolléga találóan jegyezte meg, míg Riquelmére vártunk, akit a Tunézia ellen 2-1-re megnyert meccs után Argentína legjobbjának választottak az újságírók:
- Argentína csapata tulajdonképpen már készen áll a világbajnokságra...
Szavait - amelyekkel nem igazán lehetett vitatkozni - késõbb gyakorlatilag megerõsítette Riquelme is. Honlapunk az augusztusi, magyarok elleni meccsrõl is megpróbálta faggatni - hiába - a pampák csillagát.
- Elég simának tûnt, bár a vége azért rázósra sikeredett...
- Kétségtelen, hogy a mérkõzés elsõ részében sok helyzetet kialakítottunk, de ez részben a tunéziai védõk hibáinak volt betudható. Saviola például két-három gólt is szerezhetett volna, de ezek a helyzetek kimaradtak, ráadásul utána egy tizenegyest is ítéltek ellenünk.
- Mégis meggyõzõnek tûntek...
- Szerintem a fordulópontot a mi gólunk jelentette, azt követõen már kissé nyugodtabban játszhattunk.
- Amikor odaállt a tizenegyeshez, nem zavarta, hogy elõtte már kimaradt egy a mérkõzésen?
- Ugyan, miért zavart volna? Argentínában is rendszeresen én lõttem a tizenegyeseket, és bár magam is hagytam már ki, soha nem fordult meg a fejemben, hogy félnem kellene egy büntetõ elvégzése miatt.
- Második góljukat kisebb vita követte...
- Én úgy vélem, hogy kifejezetten látványos volt, és Galletti érdeme, aki remekül hozta helyzetbe Saviolát. A játékvezetõvel egyébként nem szeretnék foglalkozni, mert õ is csak ember, adjuk meg neki is a hibázás lehetõségét.
- Fontos volt ez a gyõzelem?
- A gyõzelem minden tornán fontos, fõleg hogy sikerrel induljon a sorozat, a mostani gyõzelmünknek ez a legfõbb értéke. No meg az, hogy az argentin válogatott az utóbbi idõben többször is eltérõ összeállításban játszott, elég csak arra gondolni, hogy más csapat kapott ki világbajnoki selejtezõn Ecuadortól, egy másik verte meg Brazíliát, és most egy harmadik gyõzött Tunézia ellen. Azt gondolom, hogy ez az argentin futball erejét jelzi, szerencsére bõ a keret, és nem okoz gondot, ha néhány kulcsjátékos éppen nem lép pályára.
- Távolodjunk el a válogatottól: marad, vagy megy...
- Mármint a Villarrealban? Nos, ami az egyéni jövõmet illeti, most már biztos, hogy maradok a Villarrealban. Köztudott, hogy az elõzõ két idényt kölcsönjátékosként töltöttem ott, és nagyszerûen éreztem magamat. Ráadásul a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban, és ez a klub fennállása óta a legjobb helyezés. Az eredeti szerzõdésem alapján vissza kellett volna térnem a Barcelonához, sõt, arról is szó volt, hogy a katalánok kölcsönadnak az Atletico Madridnak, ha ott Carklos Bianchi lesz az edzõ. A torna elõtti napokban azonban a két klub megállapodott abban, hogy továbbra is a Villarreal játékosa leszek.
- Augusztusban Magyarországra utaznak a válogatottal. Ön is ott lesz a csapatban?
- Nézze, egy megnyert meccs után vagyunk, június közepén, így még nem tudhatom, és nem is foglalkoztat, hogy mi lesz augusztusban. A mérkõzésrõl természetesen mi is hallottunk a napokban, de csak annyit tudunk a magyarokról, hogy régen nagyon jó csapatuk volt, és emlékszem, hogy gyerekként még én is láttam valamelyik tornán ellenünk játszani õket. Azt hiszem, akkor mi nyertünk, és remélem, hogy ez augusztusban is így lesz, mert jövõre világbajnokok akarunk lenni, és egy világbajnoknak mindenkit le kell gyõznie.