"The Holy Savior in Chora — In this splendid and impressive Deesis, dated to the 12th century, Christ is portrayed in the type of the Chalkites."
Tehat 200 evvel az arab szamok hasznalata elott keszult, es a keztartas (ahogy a #137-ben is kifejtetted) ugyanaz.. Tehat semmikepp sem utalhat arab szamokra.-----
Az indiai eredetû, ún. arab számok elõször a spanyolországi latin kéziratokban tünedeztek fel a X. század óta, de európai elterjedésük csupán a XII. századtól számítható. Ebben nagy szerephez jutott Mohamed ibn Musa al-Kharizmi (780-847) arab matematikus, akinek latinra fordított számtankönyvét (algorismus) ettõl fogva széltében tanították Nyugat-Európa iskoláiban. Az arab számoknak a kereskedelmi gyakorlatban való meghonosodását a pisai Leonardo Fibonacci 1202-ben összeállított Liber Abaci címû gyakorlati célú kézikönyve készítette elõ.
a számok felirására szolgáló jegyeink: a 0-tól egész 9-ig. E 10 jeggyel minden számot felirhatunk, mert az egyes jegyek más, meg más értéket képviselnek, ha a helyzetük megváltozik. Igy pl. 555-ben a jobboldali 5 jelent 5 egyest, az elõtte levõ 5 tizest s az elsõ 5 százast. Egyes, tizes, százas stb. a helyértékek. A helyérték eszméje az indiaiaktól ered. Ugyanez a nép találta ki Kr. u. a IV. század körûl a mai tizes számrendszerünk legfontosabb elemét, a helypótló zérust, melyet sunyának hivtak; de a számok felirására az indiaiak nemcsak 10 jegyet használtak; nekik külön jegyük volt 10-nél nagyobb számokra is. A helyérték csak akkor vált a számítás alapelvévé, miután ez az indiai eredetû gondolat az araboknál termékeny talajra talált. Az arabok, akik már régibb idõk óta használták az abedsed (abc) betûit a számok jelzésére, ugymint a sémi népek mindannyian, Kr. u. a VIII. század körül kezdték az elsõ 9 betût az általuk «üresnek» «as-sifr» nevezett 0-val (nálunk is még e század elején cifrának hivták a 0-t) együtt az összes számok felirására használni. Európában az indiai arab számítás csak a XI. században terjedt el arab irók révén. L. Hankel: Gesch. der Math. Cantor: Gesch. der Math. I.
II. er. Gerbert d’Aurillac (Auvergne, 938 k.–Róma, 1003. máj. 13.): bencés szerzetes, az elsõ francia származású pápa (999). Aurillac kolostorában nevelkedett, késõbb a spanyol földön mûködõ arab isk.-kban szerzett magas szintû matematikai, geometriai, vegytani és bölcsészeti ismereteket. III. Ottó császár nevelõje, rheimsi (992–) és ravennai érsek (998–). Kora egyik legnagyobb tudósa és gondolkodója. Neki tulajdonítják az arab számjegyek és az ingaórák elterjesztését.
http://www.szentgabor.hu/nf_b3.html
Megjegyezzük, hogy az értékjelzésre használt arab számjegyek európai bevezetését elsõként, 1000 körül, II.Sziveszter pápa szorgalmazta.
A tízes számrendszerû, helyi értékes számírási rendszer valószínûleg a hindu csillagászok ötlete volt a II-III. században. Az V. században a hindu csillagászat már a szinuszértékeket is használta! Az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 9 bráhmi számjegyekhez 505 körüil hozzávették a 0 számjegyet, a zérust, és ezzel vált teljessé a rendszer. A legelsõ, hiteles, minden kétséget kizáróan számrendszerû, a zérust is, használó írott számok az indiai Gwalior városka közelében lévõ templom falán lévõ feliratban láthatók 876-ból. A feliratban szerepel az 50-es, a 270-es, a 933-as és a 187-es szám. Ez a hindu számírás terjedt el az arab világban. Bár a hindu számírás kialakulásának idején, a III-VI. században az arab törzsek még nomád életmódot folytattak, és egységük csak a VII. században jött létre MOHAMED próféta vezetésével, a VIII. század elején az arabok uralma már Közép-Ázsiától Spanyolországig terjed.
Tehát nem stimmel a te közelítö dátumod az arab számokkal kapcsolatosan!
A XII.században, föleg görög-keleti katolikus kolostorokban már javában használták az arab számokat, hisz keletröl hozták be Európába!!!