Hát, tudod, hogy van: a szemrebbenés nélküli halomra ölés a képernyõn azt tudatosítja az emberekben, hogy harcolniuk, kûzdeniük kell, plusz hogy örüljenek a szánalmas kis semmi életüknek, stb. A szexfilm, erotika meg azt, hogy élvezni is lehet az életet... [Jó esetben, mert sok pornóban elég kiégettek a szereplõk. Bár olyan ember, aki igazán élvezni tudja a szexet, nem kamera elõtt csinálja.]
BTW, amerikai álszentség + érzéketlenség: nemrég láttam egy ilyen tipikus amcsi mûsort (asszem Reality Ch.), ahol a mûsorvezetõ az együttérzés legcsekélyebb jele nélkül vezetett fel egy felvételt, ami egy bírósági itélethírdetést mutatott, ahol egy magát ártatlannak és tévesen letartóztatottnak mondó, jóravalónak tûnõ 30 körüli 2 gyerekes anya valami 10 évet kapott (mindössze közvetett bizonyítékok alapján), és ezért kiborult és zokogni kezdett, és könyörgött, hogy ne tegyék ezt vele. (Nem tûnt megjátszásnak.) A mûsorvezetõ meg csodálkozásának adott hangot, hogy "ennyire nem tudja kontrollálni az érzelmeit"... (Az egész mûsor hasonló volt.)
(Mondjuk, ez a Sonys "botrányozás" Japánban történt, de mindegy.)
Informatika és tudomány
