Szerintem nem kell majd annyi. Ha az elsõ erõmûvek már stabilan mennek, akkor sokkal könnyebb lesz a további fejlesztés is. Azért ilyen embertelen lassú a fejlesztés, mert nagyon extrém üzemi körülményeket kell megvalósítani. Ehhez rengeteget kellett tanulni, ami idõigényes. Viszont a tanulási fázist csak 1x kell végigcsinálni. Mire az elsõ erõmûvek üzembe állnak már elég jól fogjuk ismerni a fizikai hátteret, és a fejlesztés olyan ütemû lehet, mint más technológiáknál.
Ez mind nagyon szép, és nagyon jó, általánosságban.
A hetvenes években a kutatók ügye azt mondták, az ezredfordulóra kész lesz a fúzió. Aztán ahogy egyre mélyebben elmerültek a fúzió gyakorlati megvalósíthatóságában, észrevettek új jelensége(ke)t, melyen szintén úrrá kell lenni, különben nem lesz semmi az egészbõl.
A 2050-es dátumból is csak akkor lesz valami, ha az elkövetkezõ több évtizedes kemény kutató/fejlesztõmunka során nem fog „beütni” valami új dolog, olyan új effektus amely nem szerepel a jelenlegi „roadmap”-ban.
Korábban már ügye „beütött” ilyen effektus, ezért lett 2000 helyett 2050. Nincs biztosíték arra, hogy ne jöjjön elõ valami új jelenség az erõmûhöz szükséges „extrém üzemi paraméterek” megközelítése közben.
Ha pedig még rontani is akarjuk a plazma „saját” stabilitását, mert ügye a kisebb méret és a nagyobb sûrûség ezzel jár, akkor még inkább elhúzódhat a kicsinyítés. Legalábbis a „legkönnyebb”, ezért a leggyorsabb fúziós útnál, a tokomaknál.
A probléma a kis teljesítménysûrûség. Emiatt drágák, és ipari méretû alkalmazásuk problémás. Gondolj pl. a vízerõmûvekre. Elvileg megújuló erõforrá, nem szennyez, meg minden. Mégis problémás, mert méreténél fogva komolyan befolyásolja a környezetet, aminek mindenféle kellemetlen következményei vannak.
Az általad leírt negatív tulajdonságok ellenére a vízerõmûvek olyan elterjedtek, hogy a fejlett országokban egyszerûen már nincs lehetõség új vízerõmû építésére, minden gazdaságosan kiaknázható vízfolyás turbinát forgat…
A probléma a kis teljesítménysûrûség. Emiatt drágák
Szerinted egy szélturbinában mi a drága? Kell hozzá egy jó magas oszlop, meg 2-3 turbinalapát. Ezek ügye, mint egyszerû mechanikus elemek, nem drágák. Fejleszteni se kell hozzá semmit. Aztán kell hozzá egy generátor, abban sincs semmi drágaság, mindenhez kell, még a fúzióhoz is.
Ahhoz, hogy a világ energiaigényét tisztán ezekbõl fedezzük, óriási területeket kellene felhasználni, ami nem megy.
Nézd, ha egy területre szélturbinát telepítünk az nem egyenlõ azzal, hogy az a földdarab használhatatlanná válik. Attól hogy egy mezõ felett turbina forog, még nõhet ott a búza, a kukorica ugyan úgy, mint az elõtt.
óriási területeket kellene felhasználni, ami nem megy.
Most is óriási területet használ a mezõgazdaság. Magyarországon mintegy 5 millió hektár szántóföld van. Számoljunk egy kicsit. Tegyünk minden századik hektárra egy 5 MW-os szélturbinát. Ez összesen 250 GW beépített teljesítményt jelent, s mivel a szél nem mindig fúj, vegyünk figyelembe egy 0,3-as szorzót (gyakorlat alapján ennyi). E szerint 75 GW teljesítményt kapunk. Nos, ez nem hogy Magyarországnak lenne elég, hanem egész Közép-Kelet Európának is.