A „kis tömeg” relatív fogalom. Kiszámoltam. ITER esetén a plazma hõtartalma 1 GJ körüli. Figyelembe véve a plazma fûtõberendezések hatásfokát, olyan 3 GJ villamos energiát kíván meg a felfûtés. Ha fél perces fûtûst tételezünk fel –ügye ezt elhúzni nem nagyon lehet-, akkor 100 MW-ra van szükségünk.
A fissziónak más hátrányai vannak. Amennyivel nagyobb az urán súlya, abból bõven kijön az üzemanyagcella.
Ügye csak úgy a „hasadra ütöttél”, mikor ezt feltételezted?
Számold már ki, hogy 1 kg U-235 elhasadásakor mennyi energia keletkezik! Egy olyan reaktorhoz, amely mondjuk 3 éven át 1 GW hõenergiát biztosít, kevesebb mint 2 tonna üzemanyag kell!
Fúziós esetén pedig csak néhány száz kiló szükségeltetik.
Szóval akkor a fúzióval spórolhatunk csaknem 2 tonnát az üzemanyagon, ám az üzemanyag cella energiasûrûsége korlátos, napjainkban kb. 1 kW/kg. Ha feltételezzük, hogy az üzemanyagcellák 10-szer jobbá is válnak, akkor is az 1-2 ezer kg megspórolt üzemanyagért 10 tonnákkal fizetünk…
De utánna igen. Visszaeshet a Földre. De az ûrhajósokat az sem vígasztalja, ha csak õk halnak meg.
Az a baj, hogy te a földön használatos atomerõmû biztonság köpönyegét próbálod ráhúzni a majdan ûrben mûködõkre.
Hibásan, hiszen ott egész mások a körülmények.
A földön mindenáron meg kell akadályozni a radioaktív anyagok levegõbe kijutását, mert az a bõrön megülve, belélegezve tudjuk miket okoz.
Na most ha baleset történik, valamilyen véletlenszerû esemény hatására felnyílik az ûrhajó reaktorának burkolata, és ömlik ki belõle a radioaktív anyag. És ez olyan nagy gond? Az ûrhajó egy hermetikusan zárt tér, oda nem juthat be részecske. Egyszerûen csak le kell választani a hosszú „rúd” végén magányosan csücsülõ reaktort, és egy kis lükést adva neki szó szerint elrepül a probléma a végtelen ûrbe.
Azt se felejtsük el, hogy az ûrhajó alapból jó árnyékolással rendelkezik a kozmikus sugárzás kivédésére.
Hogy visszaesik a földre? Ez legyen a legnagyobb bajunk, egy ilyen valószínûtlen esemény.
Amúgy hány geostacioner magasságban keringõ mûholdról hallottál már, ami mûszaki hiba miatt „leesett”?
Más elõnye is van:
- Lényegesen kevesebb radioaktív hulladék.
:) Elég nagy a világegyetem, jól elfér ott az ûrhajó radioaktív szemete…
- Lényegesen nagyobb biztonság.
Mint fentebb kifejtettem, atomreaktor esetén sincs nagy veszély. Üzembiztonságot tekintve pedig egyértelmûen a fisszónál van a nyerõ lap, lévén egyszerûbb konstrukció, nincs benne annyi „kütyü” ami elromolhat.
Az urán tömegszáma mennyi is? És a hidrogéné? Ha a hidrogénnek csak 1%-a marad meg, még akkor is bõven megéri. És lehet tárolni víz formájában, akkor nem szökik, oxigént meg úgyis kell vinni.
U-235 esetén egy nukleonra jutó felszabaduló energia kb. 0,85 MeV.
A legkönnyebb elemek fúziójakor pedig 5 MeV az egy nukleonra esõ energiafelszabadulás.
Ha tehát a hidrogénnek csupán 1%-a marad meg, akkor bõven nem éri meg.