"A „kis tömeg” relatív fogalom. Kiszámoltam. ITER esetén a plazma hõtartalma 1 GJ körüli. Figyelembe véve a plazma fûtõberendezések hatásfokát, olyan 3 GJ villamos energiát kíván meg a felfûtés. Ha fél perces fûtûst tételezünk fel –ügye ezt elhúzni nem nagyon lehet-, akkor 100 MW-ra van szükségünk."
Azért kicsit jobban el lehet húzni a fûtést, és akkor már nem olyan vészes. Bár tényleg soknak tûnik. Esetleg ki lehet találni köztes megoldásokat (pl. lassan feltölteni valami energiatárolót, aztán gyorsan kisütni).
Esetleg lehet kisebb plazmasûrûséggel indítani, ami épp csak elég az energiatermelés beindításához, aztán meg fokozatosan növelni a sûrûséget, és a megtermelt energiával tovább fûteni.
"Szóval akkor a fúzióval spórolhatunk csaknem 2 tonnát az üzemanyagon, ám az üzemanyag cella energiasûrûsége korlátos, napjainkban kb. 1 kW/kg. Ha feltételezzük, hogy az üzemanyagcellák 10-szer jobbá is válnak, akkor is az 1-2 ezer kg megspórolt üzemanyagért 10 tonnákkal fizetünk…"
Ez rettenetesen rossz aránynak tûnik. Ennyivel autót sem lehetne hejteni, márpedig ilyen autó már létezik. Szerintem alamit nem jól számoltál. Egyébként a fentiek miatt valószínûleg jóval kevesebb is elég. Az urán viszont annyi, amennyi, azon nem lehet spórolni.
"Az a baj, hogy te a földön használatos atomerõmû biztonság köpönyegét próbálod ráhúzni a majdan ûrben mûködõkre."
Az atomerõmûvek alapvetõen instabil folyamaton alapulnak. Ezen lehet segíteni, de azért a tény mégiscsak tény. Arról nem is beszélve, hogy a biztonsági rendszerek mekkora méretûek és tömegûek.
"Na most ha baleset történik, valamilyen véletlenszerû esemény hatására felnyílik az ûrhajó reaktorának burkolata, és ömlik ki belõle a radioaktív anyag. És ez olyan nagy gond? Az ûrhajó egy hermetikusan zárt tér, oda nem juthat be részecske."
Nem a radioaktivitás a gond. Probléma akkor van, ha robban a reaktor. Persze nukleáris robbanásról szó sincs, de egy jó kis kémiai bumm (mint Csernobilban) is elbánhat egy ûrhajóval. A másik gond, hogy a reaktor tönkremegy (de nagyon), ami gond lehet, ha épp pár millió kilométerre vagy a legközelebbi szervíztõl.
"Amúgy hány geostacioner magasságban keringõ mûholdról hallottál már, ami mûszaki hiba miatt „leesett”?"
Fellövés közben elég sok pusztult meg.
"- Lényegesen kevesebb radioaktív hulladék.
:) Elég nagy a világegyetem, jól elfér ott az ûrhajó radioaktív szemete…"
Azért néha le is kellhet szállni a Földre.
"Üzembiztonságot tekintve pedig egyértelmûen a fisszónál van a nyerõ lap, lévén egyszerûbb konstrukció, nincs benne annyi „kütyü” ami elromolhat."
Viszont, mint mondtam alapvetõen egy szabályozott robbanásra alapul, nem stabil égésre, mint a fúzió. Ha bármi elromlik, elszabadulhat az egész. A fúziónál meg csak leáll a reaktor és kész.
"U-235 esetén egy nukleonra jutó felszabaduló energia kb. 0,85 MeV.
A legkönnyebb elemek fúziójakor pedig 5 MeV az egy nukleonra esõ energiafelszabadulás.
Ha tehát a hidrogénnek csupán 1%-a marad meg, akkor bõven nem éri meg."
Csakhogy ehhez az üzemanyagnak tisztán U-235-bõl kell állnia, amit iszonyatosan drága elérni (és mellékesen az energiaigénye is rettetetes). A hagyományos reaktorok üzemanyaga ha jól rémlik 3-5 százalékban tartalmaz 235-öt. Csak a fegyverekhez használnak nagytisztaságú U-235-öt.
No, egyébként asszem tök értelmetlen most ez a vita. Térjünk vissza rá 50 év múlva. :)