Nos, én nem nyomultam a manhuntal, mert nem érdekel, nem az én stílusom. De az tényleg fix, hogy a korhatárt be kéne tartani, de ez sokban függ azért az ember beálítottságától is, meg a személyiségétõl (mármint nem a betartás, hanem az, hogy hogy hat rá valamilyen játék). Az én szüleim fullra nem néznek rá arra, hogy mivel játszok, mivel ismernek, amikor valami hirtelen berobban, csak átnéznek, és nyugtázzák, hogy én voltam . Semmi elváltozásom nincs eddig, és bõven volt már tapasztalatom arról, hogy az élet nem játék, nem is tudom, hogy mi játszódhat le az elméjében annak, aki azt hiszi, ha leugrik az erkélyrõl, respawnol a nappaliba . Mint a sonkogus gyerek, "varázsfelhõ segítttsreccs" . Hát nem segíett. Mondjuk néhány tanár, kihozza belõlem az álatot, de egy játékra alapozva més eszembe se jutott volna megölni senkit, mert ott úgy láttam.
Tévét meg már régóta nem nézek, annyira sz@r. ha valaki totál kész, mindegy, hogy a szülõ nézi-e, hogy mivel játszik. Szerintem a csupavér játékok amúgy nagyon primitívek, mármint nem azok, ahol a gore totál hihetetlen mennyiségû, hanem azok, ahol csakis az a lényeg, hogy ölj, semmi élvezet nincs benne. Mondjuk a Postal 2- vel elvoltam, de azzal is csak 1-2 napig, annyira unalmas lett. Áhh, ez az egész téma túl van reagálva.