Stíluselemekkel kapcsolatban annyi a mondandóm, hogy az jár jól, aki átrágja magát az irreleváns mázon. Ha valaki azért nem jut számára késõbb fontosnak bizonyuló információhoz, mert elakad a felszínen, akkor az kinek rossz? Kinek a vesztesége ez? Vagy fordítva: kinek jó az, ha nem egymás mondandójának a tartalmára figyelünk, hanem a tálalás miatt veszekedünk egymással? Talán annak aki ezen már túl van és míg mások veszekednek, õ tud a zavarosban halászni.
Ezzel nem azt akarom mondani hogy a stílus nem fontos. De, az. De azért vannak más szempontok is.
Az objektivitás kérdése meg filozófiai téma és jóval nagyobb falat annál hogy itt kifejtsük. Elnézést ha ez most kihátrálásnak tûnik, de off-nak is tartom, meg idõm sincs most rá.