Nem mentem végig ezen a szálon, mert túl messzire vezetett volna. Pedig elkezdtem begépelni, csak kitöröltem.
Ezen van a hangsúly: "tökmindegy melyik..."
De ha te úgy nõsz fel, hogy a szüleid, nagyszüleid, és még 100 ember a faluban egyvalamiben hisz, azt gyakoroljátok, egy hónapig járva a környéket sem találnál senkit aki mást mondana, legyen az akár egy 2000 éve halott elmebeteg zsidó királyfi, vagy egy sivatagban, barlangban 20 nap alatt étlen szomjan összedobott fércmû, vagy embertestû, állatfejû magasabb szintû lények, vagy a Nap éltetõ ereje, netán a bika vére, vagy villámmal kõtáblába vésett ékírás, amit a nagyapáidtól hallottál, az most mindegy.
Ez tart össze egy emberi közösséget, megadja az alapokat. De mostmár keverednek a történetek, nincs csoport, nincs TÖBBSZEMÉLYES csoport, helyébe lép az egyszemélyes csoport, aki TE vagy, vagy ÉN, saját hiedelmekkel, félelmekkel, mesékkel, haláltmegvetõ bátorsággal, akármivel.
Úgy éled az életedet, ahogyan te akarod, nem vagy köteles betartani a sábeszt, a húsvétot, a termékenység ünnepét, ha nem akarod.
Régen ilyen nem volt, nem az volt, hogy összebalhéztam az õsökkel, megyek albérletbe, mert utálom a karácsonyt. Apád ütött volna agyon ott helyben, a falu megéljenzi, a lázadó fiatalok meg befogják a szájukat.
Hol vannak a korlátok? Túl nagy a szabadság, ha nem tudunk mit kezdeni vele. És elveszik a tisztelet, a megbecsülés az idõsek, a szüleink, a gyermekeink és a többi ember és fõleg a természet irányába. De ez is kétélû fegyver. Mondjuk jönne egy jó kis diktatúra, ahol mindenkinek megvan a dolga, megmondják mit kell csinálnod és helyben fõbelõnek, ha nem azt teszed; az sem igazán jó. (Meg már elég is volt belõle, asszem egy idõre.)
Nagyon elkanyarodtunk a mûhústól, nem akartam.
Ezt a dumát is itt olvastam, hogy "ateista vagyok, de nem gyakorlom". Tetszik... :D