Elnézést kérek, most olvastam el figyelmesebben Matefi hozzászólását, kéréseit.
Még néhány gondolat erejéig:
Matefi:
„….Szóval Fony a hiszékeny, és nem az okkeresök társaságára vágyik!!! De akkor mit keres itt a tudományos fórumon???????...”
Tényleg, ha már így rávilágított erre a problémára:
Ön, kedves Matefi hiszékeny, vagy okkeresõ?
Mert ha okkeresõ, akkor itt az ideje, hogy végre megkeresse a hiszékenysége okát.
„….Szóval Matefi a hiszékeny, és nem az okkeresök társaságára vágyik!!! De akkor mit keres itt a tudományos fórumon???????...”
Matefi:
….Viszon jó lenne, ha Fony reprezentálna nekünk egy bibliai legendán kívüli feltámadt embert végre, hisz 6 éve túlvagyunk a várva-várt idöponton!!!!
Hat éve a kutyafülét.
Ezt maga találta ki a hiszékeny emberek számára. De akkor mit keres itt egy tudományos fórumon?
Már jeleztem, hogy a Bibliában szó sincs az Ön által megálmodott dátumról.
Legyen szíves, idézze a Bibliából, hol van megjelölve ez az idõpont.
De hogy kérése mégse maradjon teljesületlenül, és ne érhessen az a vád, hogy teljesen magára hagyom ebben a topikban:
Lk. 16,31
„….Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
„Bonnke halottat támasztott fel Onitshában” –
Ezzel a szenzációt sejtetõ szalagcímmel jelent meg a nigériai The Post Express december 8-ai száma.
Isteni csoda történt, vagy a szenzációhajhász sajtó esett túlzásba? Bizonyára sokakban felmerült a kérdés a cím olvastán, annyi azonban biztos, hogy még a legszkeptikusabb újságíróknak is elállt a szava, amikor a helyszínen szembesültek a tényekkel.
Daniel Ekechukwu történetérõl a nigériai napilap és a Christ for all Nations Szolgálat híradásai alapján számolunk be.
A „szerencsés” – õ minden bizonnyal megérdemli ezt a nevet – egy nigériai keresztény gyülekezet pásztora, Daniel Ekechukwu volt.
Danielt súlyos autóbaleset érte tavaly november végén, egy pénteki napon, amikor húszéves Mercedesén hazafelé tartott, és a meredek úton a fék hirtelen felmondta a szolgálatot. Az egyre sebesebben haladó kocsi végül egy betonpillérnek ütközött.
Biztonsági öv híján Daniel kirepült az autó elején, fejével átszakítva a szélvédõt, miközben testét súlyosan megsértette a kormányrúd.
Mellette ülõ barátja, aki nem szenvedett komoly sérülést, a baleset után elmondta:
Daniel feje és orra vérzett, és belsõ sérülései következtében hamarosan a száján is vér tódult ki.
Már az is csodának tûnt, hogy még élt, amikor a mentõk megérkeztek, hogy a helyi kórház intenzív osztályára szállítsák – vagy legalábbis arra a helyre, ami a legjobban hasonlít egy intenzív osztályra Nigériában.
Idõközben megérkezõ feleségét a még magánál lévõ férfi arra kérte, vigyék el egy másik kórházba, ahol családi orvosuk rendel.
A másfél órás, igencsak rázós utat azonban már nem bírta ki: mire megérkeztek, a helyi ügyeletes orvos csak a halál beálltát diagnosztizálhatta.
Daniel felesége, Nneka elõször természetesen kétségbeesett, ám azonnal eszébe jutottak a Biblia szavai: a Zsidókhoz írt levél a hit példái között említi azokat az aszszonyokat, akik „feltámadás útján visszanyerték halottaikat”.
Elmondása szerint „irracionális meggyõzõdés” lett úrrá rajta, és ettõl a pillanattól kezdve mindent megtett, hogy ez így is legyen.
Nneka Daniel közel lakó nagybátyjához sietett, hogy megtudja, merre lehet a családi orvosuk. A rokon nem tudott válaszolni, ám elvitte õket saját orvosa kórházába, a St. Eunice Klinikára – immár a harmadik helyre, miközben a férj órák óta halott volt.
Az ottani orvos szintén megvizsgálta Danielt, és éjjel fél tizenkettõkor másodszor is megállapítást nyert, hogy valóban meghalt.
Dr. Anuebunisa megírta a halotti bizonyítványt, de a feleség nem akarta a halottasházba szállíttatni férjét, így újra útra keltek, abba a faluba, ahol Daniel apja lakott. Itt végül a helyi hullaházba került Daniel, két másik halott közé, miután a szokásos teszteket elvégezték – harmadszor a nap folyamán.
Mivel a helyszínen nem volt hûtõkamra, a temetkezési vállalkozó, hogy elõkészítse a másnapi balzsamozást, a test rothadását lassító vegyi anyagot fecskendezett Daniel testébe.
Az éjszaka azonban nem a várt nyugalmat hozta a vállalkozó számára: többször is arra ébredt, hogy a hullaház felõl vidám templomi éneklést, hangos zenét és tapsolást hall.
Minden alkalommal kiment, hogy megnézze, honnan jön a zaj, de mire odaért, csak a holttesteket találta.
Halálos rémületében Daniel apjához hajtott kocsiján, aki megnyugtatta: mindez bizonyára azért történik, mert Daniel Isten embere volt.
Aznap nem volt több éneklés a hullaház környékén.
Nneka eközben elhatározta, hogy elviszi Daniel holttestét a Reinhard Bonnke német prédikátor által tartott vasárnapi összejövetelre. Mormon vallású apósa azonban nem járult hozzá a dologhoz, mondván, ha neki nem sikerül feltámasztania a halottat, akkor felesleges bárhova is elvinni. Saját módszere szerint hétszer megütötte Bibliájával fia holttestét, majd megállapította, hogy „az ügy le van zárva”.
Nneka azonban annyira kitartó volt, hogy apósa végül engedett.
A temetésre felöltöztetett, zárt koporsóban érkezõ halott nem kis meglepetést keltett az onitshai gyülekezeti épületben, ahol aznap Reinhard Bonnke prédikált, aki hosszú évek óta eredményesen hirdeti az evangéliumot Afrika-szerte, és szolgálatát rendszeresen tömegek megtérése és csodálatos gyógyulások kísérik.
Miután a biztonsági személyzet meggyõzõdött róla, hogy a koporsóban nincs bomba, és nem készül merénylet, kénytelenek voltak beengedni Nnekát férje holttestével az épületbe, ahol egy üres helyiségben helyezték el a koporsót.
Bonnke eközben zavartalanul prédikált, mit sem tudva a fejleményekrõl.
Egy idõ múlva a holttest õrzõi arra lettek figyelmesek, hogy a nyitott koporsóban fekvõ Daniel gyomra körül mintha enyhe mozgás kezdõdne.
A férfi ezután lassan, egyelõre még rendszertelenül több lélegzetet is vett.
A jelenlévõk ekkor intenzív imába kezdtek Danielért, és elkezdték masszírozni akkor még teljesen merev tagjait.
Ahogy a hír megérkezett a hívek közé, szinte hisztérikus zûrzavar tört ki.
Vasárnap délután negyed négykor, közel negyvennyolc órával a halála után Daniel Ekechukwu kinyitotta a szemét.
Eleinte senkit nem ismert meg, néhány órával késõbb azonban már teljesen magánál volt.
A halálát okozó súlyos sérüléseknek nyoma sem maradt.
A Reinhard Bonnke Szolgálat internetes honlapján is megjelent történet természetesen sokak számára hihetetlennek tûnhet, annyi azonban biztos, hogy Daniel halálát három különbözõ orvos állapította meg, három helyen, és a feltámadását követõen egyetlen sebhely sem maradt rajta – ami egy oszloppal való ütközés után maga is csoda.
A két nap alatt Daniel nem lélegzett, a szíve nem vert, és mindez a forró éghajlatú Nigériában történt, ahol nem állt rendelkezésre hûtött halottasház.
Szombaton este mindemellé még erõs vegyi anyagot fecskendeztek a testébe, hogy megakadályozzák a meleg okozta rothadást, ezenkívül szállítása alatt hosszú idõt töltött a lezárt koporsóban.
Mindezek ellenére nem szenvedett agykárosodást, és balesete egyetlen nyomát sem viseli testén. "
Lk. 16,31
„….Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki feltámad a halottak közül.”