Azért az érdekes, hogy általában mindenki csak a rákgyógyszerekrõl beszél (fõleg a gyártók), de Szent-Györgyi a betegségmegelõzést is nagyon fontosnak tartotta! (A kutatások ezt a célt is szolgálják, jó esetben, nem csak szereket próbálgatnak.) Szent-Györgyi ilyen irányú - szintén elöljáró - elveirõl keveset hallani...
(Õ pl. úgy gondolta, hogy az embernek - az emberszabású majmokhoz hasonlóan - napi több gramm C-vitaminra lenne szüksége. Maga is ennyit evett. [De mint mondta, fokozatosan kell növelni ennyire a mennyiséget, ha nem vagyunk hozzászokva.] Szerinte régen még az emberi máj is képest volt a C-vitamin elõállítására, és annyit termelt, amennyire szükség volt. Azt szerette volna elérni, hogy a - szerinte [is] káros - tömény szacharóz helyett inkább C-vitamint kellene kilós kiszerelésben árulni. Ezzel szemben pl. a mai magyar egyéni napi adag 75-100mg, ami valójában csak a skorbut, azaz a teljes hiány miatti súlyos állapot elkerülésére jó. Jahh, M.o.-on még az átlagnál is kevésbé tudják az emberek, milyen funkciókat lát el a C-vitamin... Ennyire becsüljük meg a[z igazi!] nagyjainkat.)