Érdekes, hogy Rachmaninovot meg Lisztet említitek - nagy kedvenceim nekem is (meg még mások is, pl. Beethoven, Schubert, Chopin).
Nekem Liszttõl a kedvencem a H-moll szonáta (4 részes, érdemes végighallgatni kb. fél óra, bár igencsak összetett (és grandiózus), többek között ezért is nehezen "adja meg magát" - én is csak többszöri hallgatásra éreztem rá az ízére, de akkor nagyot ütött, azóta imádom) mellékesen ezt a mûvet Liszt Schumannak ajánlotta (viszonozva a C-dúr fantáziát, amit Schumann ajánlott neki), de Schumann (akkoriban már nem volt valami túl jól) és a feleségének (szintén zeneszerzõ Clara) egyáltalán nem tetszett (sõt, bírálta is), akkoriban a zenekritikusok sem tartották sokra ezt a mûvet, ráadásul állítólag Brahms elaludt rajta, késõbb Bartók is beismerte, hogy elsõre egyáltalán nem szerette (és nem értette). Egyedül Wagner méltatta a darabot.
Majd jóval késõbb (újra) felfedezték, és manapság már ezt a mûvet tartják Liszt egyik legjobbjának.
Azóta sokan megpróbálkoztak már az elõadásával (de keveseknek sikerült igazán, mert vannak benne olyan részek amik kifejezetten nehezek, és még nehezebben lehet átadni az erzést, ami a mûben rejtõzik)