Ma véletlenül rossz helyre nyitottam be és a Teréz-körúton egy bakelit boltban találtam magam. Két ötven körüli férfi volt bent. A bolt nem volt több 4-5 négyzetméternél.
Elmesélte az egyik, hogy húsz éven keresztül gyûjtötte a lemezeket, most pedig húsz éve kénytelen eladni õket.
Duke-ot kerestem, azután Gershwint végül egy Ravellel jöttem haza. Pontosan ezzel a darabbal. Gyönyörû. Nagyon szeretem Ravelt.
A bakelit valamiért sokkal jobb, mint egy CD. Egy Cd-t hallgatva nem hallod a zenét. Egy gép. Személytelen. De egy bakelit... látod a zenészeket és ott vannak.