Szerintem az ûrcsata nagyon jó példa az eredeti Firefly hangulat hiányára. A Fireflyban a technikai/sci-fi dolgok nem voltak hangsúlyosak, az emberek és érzelmeik voltak a középpontban. Az ûrhajó gyakorlatilag csak arra kellett, hogy egyik világból a másikba utazhassanak vele, a lényeg az volt, amit az adott világokban mûveltek (kb. mint a Sliders-ben). Másrészrõl a Firefly mégis törekedett némi realisztikusságra e téren, például az ûrben nem voltak hangok, az utazások napokat/heteket/hónapokat vettek igénybe, stb. A film meg tiszta Star Wars ilyen szempontból. Például amikor elõször megláttam az új, csili-vili, lebegõ-repülõ öszvért, akkor azt mondtam magamban, hogy "Istenem, elcseszték", és ezt sajnos még párszor elismételtem a film végéig.
De ami ennél is jobban bánt, az a karakterek megváltozott kapcsolata. A sorozatban Mal egyértelmûen Jayne tudomására hozza, hogy a doki és River a legénység teljesértékû tagjai, itt meg õ maga vágja a doki fejéhez, hogy õk csak vendégek a hajóján. Aztán ott van az a rész, amikor Mal kitalálja, hogy álcázzák a hajót, és életveszélyesen megfenyegeti az egész legénységet. Hát hogyan férhetne ez bele a Firefly hangulatába?
A sztori pedig szerintem ultragyenge, ráadásul tele van koppintásokkal. Most komolyan, ez volt az a nagy titok, amiért Rivert olyan vehemensen üldözték? Ennyit tudtak kitalálni a készítõk? És amikor River eljut a Mirandára, hirtelen meggyógyul, pusztán attól, hogy végre kiderült a titok? Az übermájer rosszfiút pedig egy félperces videóbejátszás átállítja a lázadók oldalára? Könyörgöm, ennél még Darth Vadert is tovább kellett gyõzködni, hogy "visszaváltozzon" Skywalkerré :)