Nem kekeckedni akarok, de ez így ebben a formában nem teljesen igaz.
Az emberek alapvetõen nem kis logikai és matematikai mûveleteket végzõ számítógépek, gyakran azért vesznek valamit, mert mások is vesznek (divat, komformitás, stb) kerüljön az bármennyibe (a PR tevékenység ezen sokat tud dolgozni). És ezen cselekedeteik közben olyan bensõ valamikre hallgatnak mint lelkiismeret, lélek meg ilyenek.
Legjobb tudomásom szerint viszont az emberi tudatra és az emberi személyiségre csak tapasztalati tudásunk van, nincsenek olyan eszközeink, amivel emberi tudatot tudnánk egy kísérlet során reprodukálni!
Az hogy egy-egy viselkedés minta néha eccerû matematikai összefüggéssel is leírható (bizonyos körülmnények esetén) nem azt jelenti, hogy az egész nem tapasztalati eredményekre épül.
A közgazdaságtan olyan tudomány, ami azzal kecsegtet, hogy ha megismerjük akkor bizonyos folyamatokat elõre tudunk tervezni, pl a saját cégünk fejlõdését. Viszont rengeteg olyan szereplõ van a piacon, akik ellenérdekeltek, és mivel tudják, hogy a mi stratégiánk esetleg a közgáz elveire épül, ezért õk szépen olyan stratégiát fognak követni ami ezzel ellentétes.
Ez már maga irracionális elemeket visz a rendszerbe, és ettõl kezdve csak tapasztalati úton (vagy máshogy;) szerezhetünk infót róla.
Ráadásul az emberek viselkedése is irracionális. Egy kerékpáros boltot üzemeltetõ ismerõsöm sokáig panaszkodott, hogy hiába viszi le a jó minõségû kerékpárosgatyák árát, csak nem akarják venni az emberek. Ez így ment egy két hétig, aztán elújságolta, hogy az összeset eladta.
Felvitte a sztreccsgatya árát egy nagyságrenddel.
Így a vásárlók teljesen más szemszögbõl néztek rá.
A minõségi dolgokért az emberek hajlandóak sokat fizetni, sõt sokat akarnak fizetni érte. Olyan sokat is akár hogy olyan elitklubba tartozzanak, ahova csak kevesek.