Na, ma is repültünk egy gyors taszkot. A madjar csapatot hárman képviseltük, Zacsi, Zivi és jómagam személyében. Taktikáztunk, így a kapuzárás elõtt 5 perccel indultunk a lehetõ legmagasabbról, akkor, mikor a többiek már régen az elsõ fordulópont környékén jártak.
Sajnos Zacsinak nem jött be a variaszárnyú üzemmód, így ~2500-ról csak 1,4km-t sikerült "elsiklania"... :D
De mi Zivivel belevágtunk az ismeretlenbe, s Vmaxxal nyomtuk az elsõ fordulópontig:
Innen már csak kisebb lejtõemelésekbe botlottunk az egész útvonal folyamán, fostam is rendesen a második fordulóponthoz közeledve, hogy ledárdázunk. Néhol súroltuk már az 1000 métert. Szóval kicsit ügyesnek is kellett lenni, hogy nehogy becsörtessünk a makkosba repellõvel együtt... :D
Nem tudom, a sok külföldi merre ment, de tuti nem arra amerre mi...talán nem volt annyi vér a pucájukba! :D Végül a célvonal elõtt utólértem még az élboly utolsóját is, a kis LS-6osával, majd a fák koronáját súrolva beborítottam a célvonalra. Emígyen átvéve a vezetést egy cseh kölöktõl, megnyertem a versenyt. Így utólag összegezve nagyon kúl kis taszk volt, legfõképp azért, mert életem elsõ (és nagyon-nagyon hosszú ideig utolsó is egyben szerintem) versenyét nyertem meg! :-P