"Az önállóság nem azt jelenti, hogy percenként háromszor fellázad. Azt jelenti, hogy nem igényel külsõ segítséget a feladata végrehajtásához."
A kettõt csak a fejlettségi szint választja el...
"Látod, itt a kulcs. Az alcélokat persze õ határozza meg, ezt jelenti az önállóság. De a fõ célokat mi alapján tudná kitalálni?"
Ha önállóan tud már gondolkodni, ez nem okoz túl nagy nehézséget.
"Tehát szerinted az emberi érzelmek és ösztönök szükségszerûen együttjárnak az intelligenciával?"
Az állításomban nem feltétlenül erre utaltam. De ha már így rákérdeztél: nem feltétlenül. Legalábbis egy bizonyos szintig. Viszont én nem tudok olyan fejlettebb állatról, aminek ne lennének érzelmei, és fõleg ösztönei. Nyilván ezek bizonyultak a legjobb módszernek a befolyásolásra, amit a tudat még elfogad, és nem akar tõle mindenáron megszabadulni. (Legalábbis csak ritkán, lásd öngyilkosság, önpusztítás, stb.) Direkt külsõ parancsok... No way.
"És amikor éhséget érzel, akkor megpróbálsz ellene lázadni, és valahogy megkerülni, vagy inkább eszel?"
Hát képzeld, elõfordul, hogy nem rohanok rögtön enni... Mint ahogy a dolgomat sem végzem az utca közepén, nem ugrok rá minden nõre, stb. :p Késõbb is csak azért teszem meg ezeket (kivéve a minden nõt :) ), mert tudom, mi lenne, ha másként tennék. Ez már önálló döntés.
"Ha az extrém sportokra gondolsz, az egyrészt nem feltételen halálos, mástrészt megvan a pszichológiai oka. De olyan eset nem jut eszembe, amikor valaki szórakozásból öngyilkos lett."
Itt most miért is kellene az extrém sportokra gondolni? Bármely szórakozást fel lehetne hozni. Ezek mind idõ- és energiapazarlásnak tûnnek. Viszont kielégítik a neuronháló információ-, gyakorlás, stb. igényét. Plusz az önálló tudat "közösségi élmény" igényét...
"Mégegyszer : az önállóság nem egyenlõ az önzéssel."
Hát, ezen el lehetne gondolkodni, nem mondanám ki ilyen magabiztosan... De amúgy megint nem kapcsolódik túl szorosan ahhoz, amit én írtam.