Remélem nem lesz belõle megint flém, hogy beírok (ha igen, lesz@rom :D).
Szóval:
100% ugyan az történik veled, ami velem is megesett, és most már biztos, hogy igaza van Doki Johnson-nak. Van valakije. Nálunk is a nagy törés akkor állt be, amikor elkezdett dolgozni és bekerült egy elég jó állásba, ahol körülrajongták a férfiak. Mindez új volt neki, és a már-már megszokott kapcsolathoz képest fellendülést jelentett. Hogy az õ szavaival éljek "nõnek érezte magát" (nem mintha mellettem ne lett volna az, de annyi idõ után már nem kapott annyi bókot, amivel ott naponta elhalmozták - tisztában vagyok vele, hogy az én hibám volt és tanultam belõle). Egy új közegben, akikkel minden nap együtt van és órákat töltenek el egy irodában, vagy egy épületben, nagyon könnyen rátérhet egy másik útra, fõleg ha elhanyagoltad az utóbbi idõben. Ez éppen amiatt van, mert még nem élt igazán, egymásnak voltatok az elsõk. Szomorú, de ez van. Biztos, még1x mondom - BIZTOS, hogy van valakije az új munkahelyén, de tudja, hogy ha ezt bejelentené, akkor lehet, hogy valami hülyeséget csinálnál. Itt is emlegeted azt a marhaságot, hogy "ki tudja mi lesz veled" - Szted így eléd fog állni és bejelenti, hogy "ne haragudj, de van valakim", csak azért hogy nézze, ahogy összetörsz ennek hallatán és szenvedsz? Tény, hogy így sem jó, de az sem biztos, hogy jobb lenne, fõleg ha olyan balfék vagy, hogy tényleg valamit csinálsz és megpróbálod érzelmileg zsarolni (mert most EZT teszed, ami nem szép ám).
Most jön az az idõszak, amikor megérzi az újat, amit még soha nem tapasztalt, és amikor egyszer lenyugszik, akkor nagy eséllyel visszakapod, de ez nem egy-két hónap lesz, hanem egy-két év. Csalódnia kell azért, hogy meglássa benned, mit is vesztett el. Törõdj bele, úgysem tudsz mit tenni... Sajnálom.