Nyugodj meg, nem vagy ezzel egyedül, nálam is ez a helyzet. Csak, én már tapasztalatból is teszek az egészre, hagyom magam sodródni az árral, majdcsak lesz valahogy. :) Ki vagyok bukva, nem is kicsit, és ha nem lennének a barátaim, akiknek kibeszélhetem minden kínomat-bajomat, akkor már rég felkötöttem volna magam, vagy hasonló dolgok.
Élj a mának, és semmiképp se bánkódj a múlton... Aminek meg kell történnie, úgyis meg fog, bármit is teszel ellene. :)