Tudod, a sok kicsi gond vagy egy naggyá, vagy megoldhatatlanná növi magát, sõt, mi több, sérelemmé.
Mi sem üvöltözve-átkozódva váltunk el, épp ellenkezõleg: ölelkezve-sírva-bánva. Szeretjük egymást - õ is engem, ez biztos -, de jelenleg nincs értelme az együttlétünknek. Jól döntöttünk. Mielõtt eldurvult volna a helyzetünk, szakítottunk, és barátok maradtunk. Eddig nem is írtam, mert nem tartottam fontosnak, de augban együtt megyünk egy fesztiválra. Tisztában vagyok azzal, hogy bármi megtörténhet, mégsem számítok semmire. Még az is lehet, hogy csak a buli elején, s utána, 5 nap múlva, a buli végén találkozunk, volt már ilyenben részem, de ez nem ide tartozik.
Valszeg, a buliig nem is fogjuk keresni egymást... Azaz, én biztos nem fogom keresni õt. Ha õ keres, nem mondok nemet a találkozásra, de tudom, ha én keresném, az felesleges lenne.
Nem szeretném még egyszer elmondani, hogy te is tedd ezt. Hagyd pihenni, gondolkodni. És ne reménykedj túlzottan, ne éld bele magad semmibe. Így sokkal könnyebb dolgod lesz, hidd el.