Új életet?Úgy hogy õ az utolsó pillanatig odaadott mindent,megtett mindent értem,én pedig viszont?Elmenni mikor soha nem akart?Csak így hirtelen kis dolgok miatt ennyi idõ után?Újat úgy hogy 1más életének nem kis részévé váltunk?Úgy hogy errõl nem igazán beszéltünk mert nem volt rá szükség,aztán hirtelen milyen felvilágosult lett hogyan kell?Úgy hogy nincsenek nyomós érvek?Úgy hogy õ tudja a legjobban milyen érzés ez most nekem és még sem érdeklem a legapróbb jelét sem látni?Vagy tekintsek úgy rá mint az életem legnagyobb baklövésére,egy 5,5 éves fekete folt legyen,neki viszont?