Mielõtt túl sok hülyeséget írnál. Remélem, ez elég "szakértõi":
" A vízlépcsõk a folyó természetes életének teljes átalakítását jelentik, alapvetõ változásokat hoznak a fizikai adottságokban és ezek révén a kémiai, biológiai folyamatokban is. A változások – sík vidéki vízerõmû esetében nagyon súlyos ökológiai problémákhoz vezethetnek. A vízlépcsõrendszer estében a következõ gondok merülnek fel: 1. az áramlási viszonyok megváltozásának hatásai. A duzzasztás következményei a tározókban a víz áramlási sebességének csökkenése, ezáltal az üledéklerakódás fokozása, a talajvízszint megemelkedése az Öreg-Duna elhagyott medrében és a Szigetközben. A Csallóközben a vízpótláscsökkenés következtében az árterek nedvességének csökkenése; talajvízszint csökkenés. 2. A hidrodinamikai változások miatt átértékelõdõ vízszennyezések vízminõséget befolyásoló szerepe. Az ökológiai elõrejelzések szerint a vízlépcsõrendszer káros következményei a legtöbb esetben visszafordíthatatlanok. A teljes körû megítélést nehezíti az a tény, hogy a létesítmények 170 km hosszan helyezkednek el, alsó szakasz jellegû folyón, ezért a közvetett és közvetlen hatásterület is igen nagy. A gátak fölött a vízmozgás csökkenése miatt fokozódik az ülepedés, amely elõbb-utóbb a tározó feltöltõdéséhez vezet. Az üledék ipari és kommunális szennyezéseket is tartalmaz, amelyet jelentõs vírus- és baktériumszennyezés kísérhet. A kotrás az elõbbi szennyezések nagyobb területen való szétszóródását okozhatja. Az ülepedés miatt nõ a víz fényáteresztõ képessége. Ehhez társul a megnövekedett foszfor- és nitrogénterhelés, amelyek együttesen a fitoplankton szaporodási ütemének és tömegének akár tízszeres növekedését is elõidézheti. A vízminõség romlik. A biológiai szervesanyag-terhelést tovább növeli a lelassult vízben elszaporodó bakteriális mikroflóra, ezért hamarosan anaerob viszonyok alakulnak ki a felszín közelében is, amelynek eredményeként megindul a rothadás, a szerves és szervetlen szennyezõanyagok feldúsulása, a humuszanyag-színtézis nõ. Az élõhal tömeg 80%-al csökkenhet. Az építkezés következtében pedig 56 000 hektár mezõgazdaságilag értékes terület menne veszendõbe. Nõ a buzgárok elõfordulása és az árvízveszély is. A gátak alatt a vízutánpótlás elvágása miatt csökken a talajvízszint, fokozódik a talaj minõségének romlása. A csúcsrajáratás okozta vízszintingadozást a halikrák és halivadékok nem viselik el, ezért csökken jelentõsen a halállomány.
A vízlépcsõrendszer legsúlyosabb problémája a térség ivóvízkészleteinek kockáztatása. A szigetközi hidrogeológiai helyzet jellegzetessége, hogy a vízadó réteg állandó dunai vízutánpótlást kap a kavics szûrõrétegen keresztül. A tározó feltöltése és az ülepedés megkezdése után ez az utánpótlás az eltömõdés miatt csökken, megszûnik, illetve a szennyezõanyagok bemosódása révén 30-50 éven belül az egész vízbázist elszennyezheti. Ugyanez a folyamat a nagymarosi vízlépcsõ által érintett parti szûrésû vízbázisokra is érvényes. A vízlépcsõ megépítését megelõzõ mederkotrás 60-160 cm medersüllyedéssel, a kitermelhetõ mennyiség csökkenésével, a minõség romlásával járt. A kitermelhetõ mennyiség 300 000 köbméterrel csökkent, ez a Budapest feletti vízbázis hozamának negyede. A vízlépcsõ elkészültével csak úgy lehetett volna a vízminõséget megvédeni, ha hatalmas üzemekben állandóan tisztították volna a folyó vizét. Ez tekintettel a napi szennyvíztermelésre, lehetetlen.
Esztergom és Nagymaros között a duzzasztás a legmagasabb árvízszint fölötti értéket ér el, az oldalcsatorna pedig végig 6-16 m-rel a terepszint felett vezetné a Duna vizét. A vízlépcsõrendszer esetében a kockázatok jelentõs részét csak a mûszaki megvalósítás kezdete után ismerték fel, holott kockázatkerülõ stratégia alkalmazására már az elõkészítés fázisában is szükség lett volna."