"Az ember/emberiség felsõbbrendû az állatoknál, van esze, öntudata, céljai stb. és nem csak egy biogép amit az ösztönei mozgatnak.
Az, hogy az emberiség esztelen és nem gondolkodik hosszú távra csak a felszín piszkálása, pár ezer év alatt eljutottunk a barlangból a világûrbe a fejlõdés egyértelmû és folyamatos, igaz hogy az ember egyszer állat ill. a természet része volt de csak VOLT! Mára már elkezdtük megteremteni a saját világunkat és már nem mi igazodunk a környezethez hanem az hozzánk."
Sztem kicsit olvass utána ezeknek, van egy csomó ismeretterjesztõ mû ilyen témában. Az ember ugyanolyan ösztöngép, csak képes az önreflexióra, ennek felfogására. Egy kiragadott példa: a nõk ovuláláskor úgy öltöznek, hogy nagyobb bõrfelület marad relatív szabadon, anélkül, hogy ezzel tisztában lennének. Teljesen ösztönösen teszik ezt.
A másik oldal meg: nézd majd egyszer meg, ha ismétlik a National Geographicon Kokóról, a jelbeszédre megtanított gorilláról szóló filmet. Akkor rájössz, hogy nincs is olyan sok különbség köztünk. A legfélelmetesebb az volt, amikor 10-15 év távlatából elmesélte, kiskorában hogyan ölték meg anyját és csapattársait a vadorzók, õt pedig hogyan hurcolták el. Vagy amikor kiscicát kért magának házikedvencnek, mivel a kedvenc meséje a "Három kiscica" volt, a kismacskát pedig elnevezte Csupalabdának, és a hasán sétáltatta, simogatta, akár egy ember, aztán amikor elütötte egy autó teljesen letargiában esve gyászolt, mikor elmondták neki, hogy meghalt. Kíváncsi lennék, mi lenne a véleményed, ha még élne mondjuk a Homo floresiensis, ami egyes kutatók szerint csupán pár száz éve halt ki Indonéziában. A helyiek ugyanis szerepel a meséiben, legendáiban. (Nemrég volt nagy szenzáció ennek a törpe emberfajnak a felfedezése). Vajon õ is csak egy szaros állat lenne?
Egy kis idézet még. Desmond Morris Csupasz Majom címû könyvének elsõ soraiból. Nagyon ideillik:
"A majmok és az emberszabású majmok összesen százkilencvenhárom fajt számlálnak a Földön. Közülük százkilencvenkettõnek a testét szõr borítja. Az egyetlen kivétel egy csupasz emberszabású, amely önmagát Homo sapiensnek nevezi. Ez a szokatlan és rendkívûl sikeres faj ideje jelentõs részét azzal tölti, hogy létezésének magasabb rendû mozgatórugóit tanulmányozza, míg ugyanennyi idõt szentel annak is, hogy az alapvetõ indítékokat gondosan figyelmen kívül hagyja. Büszke arra, hogy az összes fõemlõs közül neki van a legnagyobb agya, azt ugyanakkor igyekszik eltitkolni, hogy neki van a legnagyobb pénisze is... Egy kifejezetten nagyhangú, velejéig kíváncsi és mindenfelé hemzsegõ fõemlõsrõl van szó, úgyhogy itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, alapvetõen mi jellemzi a viselkedését."