Ez az emberi felsõbbrendûség ez szerintem kb. annyira fejlett álláspont, mint, hogy a Föld a világegyetem középpontja: egy meglehetõsen szûklátókörû álláspont, ami mellett egy ideig még persze lehet akár érvelni is.
Az, hogy az ember tudatos, az meg meglehetõsen szubjektív, mert aligha akart pl. az õsember mobiltelefont vagy számítógépet, majdnem mindig azt alkotta meg amit az éppen rendelkezésre álló újabb tudása lehetõvé tett, aztán az idõ eldöntötte, hogy szüksége is van e rá vagy sem vagy épp, hogy meddig van szüksége.
Hogy mennyire nem célok elérésre törekszik arra nagyon jó példák a reklámok (meg az egész ún. fogyasztói társadalom), amik nagyjából arról szólnak: vedd meg azt ami van, mert neked ez kell. Viszont ha valamire tényleg szükséged van álltalában máris sokkal nehezebb helyzetben vagy és nagyon sokszor meg se tudod oldani, beéred pótmegoldással. Nagyjából ugyanaz, mint a társadalomnál, ahol a forradalmak viszonylag ritkák, pedig a kormányokat folyamatosan nagyon sokan szidják: az ember általában egy elég türelmes birka.
Nyilván van egy csomó a fajra jellemzõ specifikus tulajdonság és ha azokat állítjuk etalonnak akkor "felsõbbrendû", viszont van egy csomó a fajra jellemzõ negatív, elõnytelen, hátrányos tulajdonság, akkor meg "alsóbbrendû"?
Az pedig, hogy a faj technikailag civilizált egyedei mire képesek eszközeik által, az nem jelenti, hogy az egész fajra jellemzõ. Az ugyanis, hogy "ember" az jelenti az afrikai bennszülötett, téged, meg Bill Gatest vagy Bush elnököt is, vagy éppen New Orleans lakóit is, akiknek megkockáztatom nagyobb gondot jelent az áradás, mint az arrafele lakó "alsóbbrendû" állatoknak.